Őszi sok kicsi - a nyereményátadás

Emlékeztek még az őszi sok kicsi jótékonysági nyereményakción való részvételemre? A csomagom nyertese decemberben nem tudta átvenni a nyereményét, ezért csúsztattuk az átadást. A lakóhelyeink közti távolság ellenére a személyes átadás mellett döntöttünk, így a tejtermékek mellett némi Pasteis de Belém (ez tejjel készült, míg a Pasteis de Nata tejszínnel) kóstolásra is lehetőség nyílt.

A nyereménycsomag összetételét a nyertessel közös megegyezéssel és az Etyektej herceghalmi üzemében éppen rendelkezésre álló termékekből kissé módosítottuk, így a natúr trappista mellé került egy szép darab érlelt Hegedűs sajt, natúr és különféle ízesítésű gomolyák, túró, vaj, tejföl, natúr és ízesített joghurtok, no és persze a Túró Gyuri és Túró Juci túródesszertek sem maradtak le. Az átadásra tegnapelőtt került sor, és így mutatott a csomag az EtyekTej által felajánlott piknikkosárban:

Hálás köszönetem mindenkinek, aki sorsjegyet váltott a felejánlásomra és ezáltal segítette a 2013-as őszi sok kicsi akciónk eredményességét! Az alapítvány honlapjára időközben az akció mérlege is felkerült.

Még egyszer gratulálok Csillának - a csomag nyertesének -  és szívből remélem, hogy meg vagytok elégedve a csomag tartalmával. Nektek is nagyon köszönöm a részvételt, és nagyon örülök, hogy alkalmunk nyílt a személyes találkozásra. A somlói galuskád egyszerűen tökéletes volt! ;)

Egy kis extra program: a délután folyamán még kiskecskékkel is sétáltunk

Bolo-rainha (Királynőtorta)

A Bolo-rainha a portugál karácsonyi kalács; a Bolo-rei párja. Annyiban különböznek egymástól, hogy az előbbiben nincsenek kandírozott gyümölcsök, míg az utóbbiban vannak. Nekem kétségkívül ez a kedvencem. Sokszor megsütöttem már, de azt hiszem, hogy ez a mostani recept lett a leginkább eltalálva, mind a hozzávalók, mind a sütési hőfok és idő tekintetében.

Hozzávalók

egy db 1,6 kg-mos kalácshoz, vagy több kisebbhez

600 g sima liszt (legjobb ha búzaliszt és tönkölyliszt fele-fele arányban)

nagy csipet tengeri só

1-1 db nagy biocitrom és bionarancs lereszelt héja, és egy nagy facsarásnyi narancslé

250 g mandula, dió és fenyőmag egyenlő arányban, plusz néhány szem a kalács tetejére

kb. 0,5 dl portói (édes, vörös)

2 db meleg tej

30 g friss élesztő

50 g nádcukor (por)

2 db tojás (100 g), plusz 1 db tojássárgája a kenéshez

100 g nem folyékony állagú méz

120 g puha vaj

Elkészítés

1 Keverjük össze a magvakat és öntsük rá a portóit. Hagyjuk állni, de időnként kevergessük át, hogy minden mag magába tudjon szívni némi bort.

Többet is lehet rá önteni, de a tapasztalatom azt mutatja, hogy ennyit éppen magába szív ez a mennyiségű magkeverék, míg megkel a tészta, ezáltal semmi sem vész kárba.

2 Morzsoljuk az élesztőt a meleg tejbe, adjuk hozzá a nádcukrot, és futtassuk fel.

3 Keverjük össze a liszteket a lereszelt citrushéjakkal és a sóval.

4 Keverjük össze alaposan a nedves hozzávalókat: a tejben felfuttatott cukros élesztőt, a tojásokat, mézet, a puha vajat és a fecsarásnyi narancslevet.

5 Öntsük hozzá a lisztkeveréket és dagasszunk belőle lágy, de nem ragadós tésztát.

Ha van, akkor dagasztógépben ideális az elkészítése. Akkor jó a tészta, ha már elválik az edény falától.

6 Fedjük be egy tiszta konyharuhával, tegyük langyos helyre, s kelesszük a duplájára.

7 Miután megkelt, gyúrjuk bele a portóis magvakat is, majd formázzunk belőle egy - vagy több - formás karikát.

8 Langyos helyen ismét kelesszük a duplájára. (Én 31 °C-os sütőben szoktam.) Lazítsuk fel a tojássárgáját egy pici vízzel és óvatosan kenjük le vele a megkelt kalácsot. Díszítsük fel bőségesen magvakkal.

9 170 °C-os (légkeveréses) sütőben, a középső rácson süssük aranybarnára kb. 22 perc alatt. Ha egyben sütjük ezt a mennyiséget, 25 percnél akkor se tartsuk tovább a sütőben, mert ki fog száradni. Ha kisebb Bolo-rainhákat sütünk, akkor még rövidebb sütési idő szükséges.

Félidőben fedjük be lazán egy darab alufóliával a Bolo-rainha tetejét, mert addigra már éppen megfelelő lesz a színe.

Megjegyzés: Vannak akik még forrón lekenik mézzel, vagy folyékony állagú birsalmazselével a tetejét, esetleg porcukorral meghintik. Én ettől eltekintek, szerintem nincs rá szükség.

Ha nem sül túl, akkor másnap és harmadnap is puha, foszlós lesz a kalács.

B. ú. é. k.!

Virtuális Babaköszöntő 2 - Vegetáriánus őszies sós quiche

Baby Shower 2
 

„Nincsen a gyermeknek olyan erős vára,
mint mikor az anyja őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál,
éberebb csillag sincs szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás amennyi sok lenne,
amennyit az anya meg ne érdemelne.”    





A Virtuális Babaköszöntő, angolul „baby shower“ főleg Amerikában létező néhány éves hagyomány. Általában családi vagy baráti körben rendezik meg, egy születendő vagy már megszületett gyermek köszöntésére. Családonként változó, hogy a gyermek születése előtt nagy hassal, pocakosan ünneplik meg a kisgyermek érkezését, vagy a megszületés után. Az azonban minden családnál egyforma, hogy az ünnepséget egybekötik finom ételek, sütemények, italok elfogyasztásával. A hagyomány nem teljesen ismeretlen nálunk, Magyarországon sem, hiszen évtizedekkel ezelőtt még létezett az a bizonyos „komatál“, amit a leendő Keresztszülők vittek az újdonsült Édesanyának. A komatálban erőt, egészséget adó ételek lapultak, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az Anyuka tejtermelése fokozódjon, és a kisbaba minél több tejet  kapjon, minél gyorsabban fejlődjön. A komatál tartalmát mindig az ajándékozók kóstolták meg először, jelezve hogy semmi ártalmas nem került bele. Másrészt ezzel is tehermentesítették az Anyukát, hiszen egy csecsemő mellett a mindennapi főzés bizony embert próbáló feladat, különösen ha a kisbabának van már esetleg egy-két nagyobb testvére…

A virtuális babaköszöntő során idén februárban 4 kismamának kedveskedtünk. Most ősszel újabb három nagyszerű, kreatív gasztrobloggert és gyermekeiket köszönthetjük. Erikának, a Dublin felett az Ég szerzőjének pár hete született meg második kislánya. Katuci, a Katucikonyha blog szerzője pár hónapos csöppsége mellett fáradhatatlanul ajándékoz meg minket fantasztikus édességeivel. És Zita, a Zizi Kalandjai blog írója, a húsmentes valamint a vegán étkezés elkötelezett híve és konyhai nagymestere. Mivel mindannyian már hosszú ideje jobbnál jobb receptekkel lepik meg az olvasóikat, arra gondoltunk néhányan, ezúttal virtuálisan elindulunk hozzájuk, hogy gratuláljunk és jó egészséget kívánjunk a babáknak is és a mamáknak is.

De nem indulunk üres kézzel, komatálunkat megraktuk…És hogy mivel? A blogokon megtaláljátok….

Résztvevő bloggerek:

Anikó (az ötletgazda): Csokis-sütőtökös márványos kuglóf
Ami: Citromos-joghurtos tészta padlizsánnal
Csilla: Sütőtökkrémes kosárkák
Frau Paprika, alias Anikó: Édesburgonya-fehérrépa leves szezámmagos kuszkuszgolyókkal
Gabi: Céklás-paszternákos latkeksz
Ildinyó: Zabpelyhes-banános keksz datolyás csokikrémmel töltve
Kriszta: Citromos-bazsalikomos cukkinifőzelék

és én, aki alaposan belegondoltam, hogy milyen lehet egy kisbaba mellet, hetekig, hónapokig kialvatlanul ellátni a napi teendőket; bizony embert próbáló feladat. Nincs sok idő és talán kedv sem a hosszantartó konyhai sündörgésre, enni viszont kell, és nagyon nem mindegy hogy mit. Legyen könnyen elkészíthető, tápláló és az sem hátrány ha gyorsan elkészül.

Ezért én most a virtuális komatálunkba egy lila hagymával, almával és szőlővel kevert kecsketúróval töltött diós quiche-t tettem. Elkészíthető szakaszosan, ráadásul hidegen és melegen is egyaránt finom. „Fogyasszátok” egészséggel!

Hozzávalók
az alaphoz

• 130 g dióbél, 175°C-os sütőben 10 perc alatt megpirítva
• 200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 120 g „kecskevaj” (a kecsketej pasztőrözésekor keletkező hártya hűtőben megszilárdulva - tecnikailag nem ez a valódi neve)
• 75 ml hideg kecsketej (pasztőrözött)
• kis csipet tengeri só

a töltelékhez

• 200 g (2 db) vékony karikákra vágott lila hagyma
• kevés olívaolaj
• 200 g (2 db) alma felaprítva
• 1 maréknyi szőlő (lehetőleg magok nélkül)
• 500 g kecsketúró
• 3 db (140 g) tojás felverve
• kecsketejből készült parmezán
• tengeri só, frissen őrölt fekete és fehér bors, és szerecsendió

Elkészítés

1. Daráljuk le a kihűlt diót, majd keverjük össze a tönkölyliszttel és egy csipet sóval. Morzsoljuk hozzá a vajat, s a kecsketejet apránként hozzáöntve gyors mozdulatokkal dolgozzuk össze a tésztát. Tekerjük be folpackba és tegyük kb. 2 órára hűtőbe, de nem lesz semmi baja, ha hosszabb ideig marad ott.
2. Vajazzunk ki vékonyan egy 27 cm-es vagy pár centivel nagyobb piteformát, majd béleljük ki a hideg tésztával. (Nem feltétlenül kell nyújtani, én egyszerűen csak belenyomkodtam a formába.)
3. Tegyük 200°C-ra előmelegített sütőbe - a középső rácsra - és süssük 20 percig.
4. Egy serpenyőben hevítsünk fel némi olívaolajat és dinszteljük rajta üvegesre a hagymakarikákat.
5. Keverjük a kecsketúróhoz a tojásokat, az almát, a dinsztelt lila hagymát és a szőlőt, végül ízesítsük egy kis sóval, frissen reszelt szerecsendióval és borssal.
6. Öntsük a tölteléket az elősütött diós alapra, simítsuk el egyenletesen és reszeljünk rá parmezánt. Vegyük vissza a sütő hőfokát 175 °C-ra és süssük fél óra alatt aranybarnára a quiche-t.

Megjegyzés: A kecsketejből készült termékeket természetesen lehet helyettesíteni mással is; egyéni döntés és lehetőség szerint.
Érdekességként írom, hogy a a kecsketej, a tehéntej, a juhtej és a bivalytej (a kérődző állatok teje) a kazeintejek csoportjába (avagy a fehérje nagyobb részét kazein formájában tartalmazzák), míg az egypatás állatok teje; kancatej, szamártej az albumintejek csoportjába tartozik (viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz albumint és globulint). Ez utóbbi csoportba tartozik az anyatej is.