2012-12-29

Kakukkfüves kakasmájkrém házilag



Egy-két darab baromfimájból sosem állok neki májkrémet csinálni, de így, hogy az utóbbi időben négyesével vágtunk le* kacsákat és kakasokat, összejött annyi, hogy érdemes volt nekiállni. De még mennyire, hogy érdemes volt! Túlzás nélkül állíthatom, hogy nem emlékszem, hogy valaha is ettem volna ennyire finom májkrémet, mint amilyen ez lett. Az ízesítése különösen kifinomult, azonnal fel is jegyeztem, még mielőtt elfelejteném hogy hogyan is készítettem, és már megvan a következő ötletem is. De ne szaladjunk annyira előre, nem igaz? Már mondom is, hogy hogyan készült az első (és említésre méltó) házi májkrémem.

*A másik blogomon; a Biokerten már említettem, hogy idén kibővítettük a baromfiudvart.


Hozzávalók

4 db kakas mája és heréi  (vagy más szárnyasmáj)
2 db közepes méretű lila salotta felkarikázva
4 gerezd fokhagyma felaprítva vagy lapítva
2,5 ek kacsazsír
kb. 1,5 dl száraz Marsala

tengeri só (flor de sal)
4 szem szegfűbors és 8 szem fehér bors frissen törve
néhány ágacska kakukkfű

narancs a fogyasztáshoz (opcionális)


Elkészítés

1 A kacsazsírt olvasszuk meg egy serpenyőben, és öntsük le egyharmadát egy tálkába- ez kerül majd a májkrém tetejére.
2 Üvegesítsük meg a zsíron a  felaprított hagymákat, majd dobjuk rá a májakat és a kakasheréket is. Ízesítsük kis sóval és a borsokkal. Adjuk hozzá a kakukkfűágacskákat is. Közepes-magas hőfokon süssük mindkét oldalukat kb. 3-4 percig, majd öntsük alá a Marsalát.
3 Pároljuk további 4-5 percig. Akkor jó, ha kezd a bor sötét színt kapni a májtól, aminek a belseje már nem véres.
4 Ha fás szárú a kakukkfüvünk, akkor emeljük ki a serpenyőből és egy botmixerrel pépesítsük a májas mixet. A kakukkfűlevélkéket húzzuk le a szárakról és adjuk hozzá a májkrémhez, és ha kell, sózzuk utó.
5 Tegyük egy jól zárható üvegedénybe vagy egy kis befőttesüvegbe a májkrémet, öntsük az elsimított tetejére az félretett olvasztott kacsazsírt, s díszítsük néhány kakukkfűlevélkével.

Tároljuk hűtőben.


Tipp: Ez a májkrém nagyon finom naranccsal fogyasztva.

2012-12-28

A téli Dining Guide Street Food Show és Blogkóstoló az én szememmel


Fotó: Wunderlich Júlia - Dining Guide

Biztosan sok mindenki látta már a dec. 6.-9-i eseményt megmutató képszemlét a Dining Guide-on. Most megosztom az én tapasztalataimat is.

Csakúgy mint szeptemberben, most is nagy örömmel tettem eleget a meghívásnak, és vettem részt a téli Blogkóstolón, és még a hideg ellenére is nagyon jól éreztem magam. Bevallom, hogy egy kicsit tartottam attól, hogy talán fázni fogok, de jól felkészültem; több réteg ruhát vettem fel, és vittem magammal vészhelyzet esetére még egy plusz pulóvert, kabátot és egy hótaposót is, de egyikre sem volt szükségem, sőt, néhány röpke pillanatra még melegem is lett.
Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy a pultbaállás után már nem volt időm megállni, egyfolytában tevékenykedtem. A sütő is sokáig be volt kapcsolva, Dizájnmenza pedig hozott magával egy fűtőtestet.

De kezdem az elején. Előzőleg elkészítettem a kenyérkéket, kb. 170 db-ot, 4× alkalommal. Elősütöttem, majd lefagyasztottam őket, a befejező sütést pedig a helyszínen ejtettem meg, hogy frissen sült, lehetőleg még langyos kukoricakenyérkéket kínálhassak a fogyasztóknak.
Ami a pataniscákat illeti, a hozzávalókat előzőleg felaprítottam, és jó 4 kiló tőkehalat kiszálkáztam. A vöröshagymát, petrezselymet is felaprítva vittem, s a helyszínen állítottam össze több részletben a halas masszát. Bár mindegyiket nem kóstoltam, de nagyon bízom (bíztam) benne, hogy minden a terveim szerint állt össze, és hogy szálkával sem sokan találkoztak.

A salátákat és a kellemesen citrusos ízű begóniát (Begonia semperflorens) az ehető virágok nagy szakértőjétől, Pillár Józseftől szereztem be személyesen, aki a szentesi családi kertészetében termeszti a különleges ehető virágokat, különféle salátákat és díszkáposztát. Érdemes benézni hozzájuk!
A Hold utcai Vásárcsarnoktól néhány saroknyira találkoztunk, ahol átvettem a szállítmányt és már siettem is tovább, mert rengeteg pataniscát kellett hogy kisüssek.


Fotó: gyömbér
 Tanulva a szeptemberi Blogkóstolóból, most egy jót reggeliztem, még mielőtt nekiláttam volna a munkának.
A Halkakas bisztróból kaptam egy nagyon finom currys halpástétomos szendvicset, amiért cserébe küldtem néhány tőkehal-pataniscát.

Miután nekiláttam a munkának, meglepetés vendégem érkezett, a keresztanyám személyében, aki rögtön felajánlotta, hogy segít. Az elején ezt a nagylelkű ajánlatot még nem fogadtam el, de hamar beláttam, hogy nem fog menni minden egyszerre, hiszen csak két kezem van, a tennivaló viszont tengernyi. :)
Még egyszer, és itt is nagyon szépen köszönöm a kuktáskodást, tényleg nagyon jól jött!

Fotó: Dizájnmenza

Bár nálam volt a fényképezőgépem, de nem volt alkalmam egyetlen egy fényképet se lőni, sem az én ételemről, sem a csapattársaim remek fogásairól. Alkalmam nyílt viszont megkóstolni Dizájnmenza keleties marharaguját és Sabrina tonkababos sütőtökös csokitortáját. Mindegyik isteni volt, nekem nagyon bejött a menünk. Több pozitív visszajelzést is sikerült bezsebelnünk, ami igazán jólesett mindhármunknak. 
Aki szeretné elkészíteni a menünket, megtalálja a recepteket külön-külön a blogjainkon, vagy egy csokorba szedve a Dining Guide-on. 

Én kaptam egy üveggel Dizájnmenza ínycsiklandó szilvalekvárjából, és már meg is főztem a keleties marharaguját a kalácsgombóccal! Kár lett volna kihagyni.  Most Sabrina desszertje a soron következő.

Az időnk lejártára már igencsak megéheztem és megszomjaztam, ezért nyárikonyha Évi barátnőm javaslatára az Alma vitaminbárba tértünk be egy jó kis kókuszos sárgarépa-krémlevesre, amit meleg szívvel ajánlok bárkinek, mert nagyon el van találva, ráadásul az Alma nem csak egy alkalommal a Street Food Show-n, hanem állandó nyitvatartással várja vendégeit.

Fotó: Wunderlich Júlia - Dining Guide

Ezután egy újabb melengető leves, a Halkakas halgombócos halászléje következett, amivel sikerült is teljesen eltelnem, így már nem is volt kapacitásom egy csomó mindenre, amit szívesen megkóstoltam volna. Na majd legközelebb! Elhoztam tőlük még egy currypástétomos baguette-et - ami reggel nagyon ízlett - és egy harcsapástétomos baguette-et is.

Hazahozatalra került még egy pár jó csípős, köménymagos biomangalica-szárazkolbász a Farm Vulcanustól, de utólag már nagyon bánom, hogy nem hoztam többet, mert régen ettem már ilyen finomat.

Desszertnek a La Praline színpompás vegyes ízelítőjéből hoztam egy tányérral. Nekem mindegyik kóstoló darab nagyon ízlett, kiváltképp azért, mert semmelyik édesítése sem volt túlzásba véve és érződött rajtuk, hogy nagy gondossággal, és minőségi alapanyagok felhasználásával készültek.


Nagy köszönettel tartozom a Dining Guide-nak a szervezésért és az ismételt részvételi lehetőségért, igazán nagy élmény volt újra a pult mögött állni!

2012-12-12

Rabanadas de Natal - portugál karácsonyi bundás kenyér



A bundás kenyeret nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni - főleg nem a itthon - hiszen édesen vagy sósan, de majdnem mindenki szereti. (Én még nem is találkoztam olyannal, aki ne szeretné.) Gyermekkoromban nálunk reggelire szokott az asztalra kerülni, és inkább édesen, mint sósan szerettük enni.
Amióta rendszeresen főzök, talán 2-3 alkalommal készítettem csak bundás kenyeret. Nem mintha nem szeretnénk, pusztán ritkán készítek bő olajban kisütött ételeket.

Most megmutatom hogy a portugálok hogy szeretik a bundás kenyeret (rabanadas). Édesen. Nagyon édesen. Millió és egy recept létezik rá, de a lényeg mindig ugyanaz: a másnapos vagy harmadnapos baguette-szeleteket (cacete, pão de segunda) meleg tejbe áztatják, tojásba forgatják, olajban kisütik, végül leöntik egy sűrű, és legtöbbször alkoholos - portóis vagy whiskey-s - cukorsziruppal, amiben akár napokig is áztatják. De olyanok is van, akik nem áztatják, csak a bundáskenyér-szeletek mellé kínálják a szirupot, vagy csak egyszerűen meghintik cukorral és/vagy fahéjjal. A karácsonyi időszakban fogyasztják, és a legtöbb - ha nem minden - portugál ünnepi asztalon megtalálható. Nagyon népszerű.

Én most egy cukor nélküli, mézzel készülő variációt készítettem el, és nem vittem túlzásba az édesítést. De diétás desszert azért így sem lett belőle, fogyasztása csakis saját felelősségre, alkalmanként és mértékkel ajánlott. Nehéz egynél megállni. ;)


Hozzávalók

1 db két- vagy háromnapos baguette kb. másfél cm-es szeletekre felszeletelve
kb. 1 l (zsírszegény) tej
1-2 darabka kezeletlen héjú citromhéj (ennek híján egy tk. citrompor)
1-2 rúd fahéj vagy 1 tk őrölt fahéj
kb. 3 ek méz

5 db közepes méretű tojás villával felverve
ízlés szerinti sütéshez való olaj, olívaolaj is lehet (én földimogyoró-olajban sütöttem)

1 csésze (250 g) édes vörös portói
1 csésze víz
180 g méz


Elkészítés

1 Öntsük egy kis fazékba a portóit a vízzel és a 180 g mézzel, majd kezdjük el melegíteni. Hagyjuk a mézet megolvadni, forraljuk fel, és itt két verzió között választhatunk. Vagy csak nagyon röviden forraljuk, mint ahogy én is tettem, hogy éppen csak elillanjon belőle az alkohol, de besűrűsödni még nem fog, vagy tovább főzzük, hogy sűrűbb legyen. Mint már említettem, Portugáliában sűrű cukorsziruppal kínálják, de  a méz nem viselkedik ugyanúgy, mint a cukor, így aki ragaszkodik a sűrű állaghoz, készítse inkább cukorral.
A portói mennyisége változó lehet, az íze miatt elegendő bele kevesebb is. Tényleg ízlés dolga, ki mennyit tesz bele. Ha gyerekek is fogyasztják, akkor ki is lehet hagyni, de jobb ha van benne legalább egy kevés.
2 Melegístük meg egy lábosban a tejet a fahéjjal, citromhéjjal és a mézzel. Áztassuk meg benne a baguette-szeleteket annyira, hogy jó alaposan megszívják magukat, de még éppen ne essenek szét. Óvatosan forgassuk meg őket a felvert tojásban, és forró olajban süssük aranysárgára.
3 Miután megsültek, szedjük őket konyhai papírtörlőre, és alaposan itassuk le róluk a felesleges olajat.
4 Rakjuk őket egy mély tálba, és öntsük nyakon a portóis mézsziruppal (vagy a cukorsziruppal).

Tároljuk hűtőben, és mindig a tál aljáról szedjük ki a fogyasztásra szánt szeleteket.

Bacalhau à Bruxa - avagy így készítik a boszorkányok a tőkehalat


Szép számmal szerepelnek már portugál receptek itt a blogon, azon belül is talán a tőkehalas receptek vannak túlnyomó részben. Ezt a statisztikát megerősítve, most is egy ilyen receptet mutatok, ami nem más, mint egy burgonyás-kolbászos-hagymás rakott tőkehal, eredeti nevén Bacalhau à Bruxa (boszorkányos tőkehal). Véleményem szerint a neve eléggé mókás, az eredetét nem is ismerem, de talán onnan kaphatta, hogy boszorkányosan jó, és boszorkányosan egyszerű egytálétel. :)

Már kétszer is elkészítettem, és nagyon megszerettük. Elsőre nyers burgonyával, mert az a könyv, ahonnét származik a recept, nem írja, hogy meg kellene főzni. Pedig meg kell, mert különben nagyon sokára sül csak meg az étel, és imitt-amott a burgonykarikák is kemények maradnak, maradtak benne.


Hozzávalók kb.:

700 g előfőzött kiszálkázott tőkehal (nálam sóban szárított, kiáztatott) laskáira szedve
250 g vöröshagyma vékony karikákra felszeletelve
6-8 gerezd fokhagyma felkarikázva
900 g burgonya meghámozva, karikákra vágva és közepesen megfőzve
60 g jó minőségű szárazkolbász (lehet csípős is) felaprítva
1 nagy maréknyi petrezselyem finomra aprítva
frissen őrőlt fekete bors, olívaolaj, kevés fehérborecet
2-3 ek liszt (eredetileg búzaliszt, de bármilyen megfelelő)
(némi só - ha fagyasztott tőkehalat használunk)


Elkészítés

Rakottast készítünk: egy megfelelő méretű kerámia vagy jénai sütőtálba egymásra pakoljuk a hozzávalókat 2-3 rétegben, ebben a sorrendben: egy sor vöröshagyma-karika, tőkehal, burgonya, kolbász, fokhagyma, petrezselyem, bors, löttyintésnyi olívaolaj és egy kevés fehérborecet, liszt. 
Legfelülre burgonya kerüljön. A borecettel csínján bánjunk, nem cél, hogy nagyon savanyú ízt kapjon az étel.
180°C-os sütőben lefedés nélkül, kb. 45 perc alatt süssük készre. Kínáljunk mellé friss salátát, vagy valamilyen zöld színű zöldséget megpárolva.

A készítés másnapjára jobban összeérnek az ízek, akkorra még ízletesebb lesz.

2012-12-01

Bostrengo - az olasz kakaós rizstorta



Ez az olasz kakaós rizstorta; a Bostrengo már jó ideje az elkészítésre váró receptek között volt. Nem ritkán készítek cukormentes desszertet, és amibe kerül cukor (főként nádcukor, ritkábban pálmacukor), az sem egy nagy mennyiség szokott lenni. A mézet különösen szeretem desszertekbe felhasználni, most is csak azzal édesítettem.
Ezt a tortát most az Egy Csepp Figyelem Alapítvány receptversenyére sütöttem meg, ahol Magyarország cukormentes tortáját keresik.

Én elsőre egy jó nagy adagot készítettem, a lejjebb megadott mennyiségekkel, majd rá néhány napra csak egy fél adagot. Nagyon finom, és nagyon gyorsan elfogy.










Hozzávalók

750 g arborio rizs
1 l zsírszegény tej
0,5 l víz
3 db vaníliahéj (én a már kikapart vaníliarudakat használtam fel)

200 g aszalt füge felaprítva
125 g mazsola
150 ml (70 g) rum (Havana Club)
4 dl nem túl erős kávé
375 g méz
1-1 db kezeletlen héjú citrom és narancs reszelt héja
4 db (190 g) tojás
250 g földimandulaliszt
50 g kukoricaliszt
125 g zsírszegény kakaópor
650 g alma és körte vegyesen, apróra felkockázva

porxukor a hintéshez


Elkészítés

1 Mossuk át a rizst, majd tegyük egy fazékba. Öntsük hozzá a tejet és a vizet, dobjuk bele a vaníliahéjakat, és főzzük al dente-re. Rizstől függően több kevesebb főzési időre lehet szükség. Arra figyeljünk, hogy ne főzzük pépesre a rizst, ha kellőképpen megfőtt, de még van alatta lé, akkor inkább szűrjük le.
2 Egy nagy keverőtálban keverjük össze az aszalt gyümölcsöket, mézet, tojásokat, és a folyadékokat. A földimandulalisztet, a kukoricalisztet és a kakaót is keverjük össze, majd adagoljuk apránként az előbbi keverékbe, csomómentesre keverve benne. Legvégül az alma- és körtekockákat, s a főtt rizst keverjük hozzá.
3 Öntsük a masszát egy előzőleg vékonyan kivajazott-kilisztezett vagy hőálló szilikon formába és 180°-on 1 és nyegyed óra alatt süssük készre, hőlégkeveréses sütőben a középső szinten. Én egy 24 cm átmérőjű és 8 cm magas tortát készítettem ebből az adagból.
Ha csak fél adagot sütünk belőle, akkor elegendő rövidebb sütési idő.

Fogyasztás előtt meg lehet hinteni némi porxukorral a tetejét.


Tipp: Néhol fenyőmagot, vagy más csonthéjas gyümölcsöt is tesznek a tortába.