2013-12-31

Bolo-rainha (Királynőtorta)



A Bolo-rainha a portugál karácsonyi kalács; a Bolo-rei párja. Annyiban különböznek egymástól, hogy az előbbiben nincsenek kandírozott gyümölcsök, míg az utóbbiban vannak. Nekem kétségkívül ez a kedvencem. Sokszor megsütöttem már, de azt hiszem, hogy ez a mostani recept lett a leginkább eltalálva, mind a hozzávalók, mind a sütési hőfok és idő tekintetében.


Hozzávalók
egy db 1,6 kg-mos kalácshoz, vagy több kisebbhez

600 g sima liszt (legjobb ha búzaliszt és tönkölyliszt fele-fele arányban)
nagy csipet tengeri só
1-1 db nagy biocitrom és bionarancs lereszelt héja, és egy nagy facsarásnyi narancslé

250 g mandula, dió és fenyőmag egyenlő arányban, plusz néhány szem a kalács tetejére
kb. 0,5 dl portói (édes, vörös)

2 db meleg tej
30 g friss élesztő
50 g nádcukor (por)

2 db tojás (100 g), plusz 1 db tojássárgája a kenéshez
100 g nem folyékony állagú méz
120 g puha vaj


Elkészítés

1 Keverjük össze a magvakat és öntsük rá a portóit. Hagyjuk állni, de időnként kevergessük át, hogy minden mag magába tudjon szívni némi bort.
Többet is lehet rá önteni, de a tapasztalatom azt mutatja, hogy ennyit éppen magába szív ez a mennyiségű magkeverék, míg megkel a tészta, ezáltal semmi sem vész kárba.
2 Morzsoljuk az élesztőt a meleg tejbe, adjuk hozzá a nádcukrot, és futtassuk fel.
3 Keverjük össze a liszteket a lereszelt citrushéjakkal és a sóval.
4 Keverjük össze alaposan a nedves hozzávalókat: a tejben felfuttatott cukros élesztőt, a tojásokat, mézet, a puha vajat és a fecsarásnyi narancslevet.
5 Öntsük hozzá a lisztkeveréket és dagasszunk belőle lágy, de nem ragadós tésztát.
Ha van, akkor dagasztógépben ideális az elkészítése. Akkor jó a tészta, ha már elválik az edény falától.
6 Fedjük be egy tiszta konyharuhával, tegyük langyos helyre, s kelesszük a duplájára.
7 Miután megkelt, gyúrjuk bele a portóis magvakat is, majd formázzunk belőle egy - vagy több - formás karikát.
8 Langyos helyen ismét kelesszük a duplájára. (Én 31 °C-os sütőben szoktam.) Lazítsuk fel a tojássárgáját egy pici vízzel és óvatosan kenjük le vele a megkelt kalácsot. Díszítsük fel bőségesen magvakkal.
9 170 °C-os (légkeveréses) sütőben, a középső rácson süssük aranybarnára kb. 22 perc alatt. Ha egyben sütjük ezt a mennyiséget, 25 percnél akkor se tartsuk tovább a sütőben, mert ki fog száradni. Ha kisebb Bolo-rainhákat sütünk, akkor még rövidebb sütési idő szükséges.

Félidőben fedjük be lazán egy darab alufóliával a Bolo-rainha tetejét, mert addigra már éppen megfelelő lesz a színe.


Megjegyzés: Vannak akik még forrón lekenik mézzel, vagy folyékony állagú birsalmazselével a tetejét, esetleg porcukorral meghintik. Én ettől eltekintek, szerintem nincs rá szükség.
Ha nem sül túl, akkor másnap és harmadnap is puha, foszlós lesz a kalács.


B. ú. é. k.!

2013-10-11

Virtuális Babaköszöntő 2 - Vegetáriánus őszies sós quiche


Baby Shower 2
image 

„Nincsen a gyermeknek olyan erős vára,
mint mikor az anyja őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál,
éberebb csillag sincs szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás amennyi sok lenne,
amennyit az anya meg ne érdemelne.”    





A Virtuális Babaköszöntő, angolul „baby shower“ főleg Amerikában létező néhány éves hagyomány. Általában családi vagy baráti körben rendezik meg, egy születendő vagy már megszületett gyermek köszöntésére. Családonként változó, hogy a gyermek születése előtt nagy hassal, pocakosan ünneplik meg a kisgyermek érkezését, vagy a megszületés után. Az azonban minden családnál egyforma, hogy az ünnepséget egybekötik finom ételek, sütemények, italok elfogyasztásával. A hagyomány nem teljesen ismeretlen nálunk, Magyarországon sem, hiszen évtizedekkel ezelőtt még létezett az a bizonyos „komatál“, amit a leendő Keresztszülők vittek az újdonsült Édesanyának. A komatálban erőt, egészséget adó ételek lapultak, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az Anyuka tejtermelése fokozódjon, és a kisbaba minél több tejet  kapjon, minél gyorsabban fejlődjön. A komatál tartalmát mindig az ajándékozók kóstolták meg először, jelezve hogy semmi ártalmas nem került bele. Másrészt ezzel is tehermentesítették az Anyukát, hiszen egy csecsemő mellett a mindennapi főzés bizony embert próbáló feladat, különösen ha a kisbabának van már esetleg egy-két nagyobb testvére…

A virtuális babaköszöntő során idén februárban 4 kismamának kedveskedtünk. Most ősszel újabb három nagyszerű, kreatív gasztrobloggert és gyermekeiket köszönthetjük. Erikának, a Dublin felett az Ég szerzőjének pár hete született meg második kislánya. Katuci, a Katucikonyha blog szerzője pár hónapos csöppsége mellett fáradhatatlanul ajándékoz meg minket fantasztikus édességeivel. És Zita, a Zizi Kalandjai blog írója, a húsmentes valamint a vegán étkezés elkötelezett híve és konyhai nagymestere. Mivel mindannyian már hosszú ideje jobbnál jobb receptekkel lepik meg az olvasóikat, arra gondoltunk néhányan, ezúttal virtuálisan elindulunk hozzájuk, hogy gratuláljunk és jó egészséget kívánjunk a babáknak is és a mamáknak is.

De nem indulunk üres kézzel, komatálunkat megraktuk…És hogy mivel? A blogokon megtaláljátok….

Résztvevő bloggerek:

Anikó (az ötletgazda): Csokis-sütőtökös márványos kuglóf
Ami: Citromos-joghurtos tészta padlizsánnal
Csilla: Sütőtökkrémes kosárkák
Frau Paprika, alias Anikó: Édesburgonya-fehérrépa leves szezámmagos kuszkuszgolyókkal
Gabi: Céklás-paszternákos latkeksz
Ildinyó: Zabpelyhes-banános keksz datolyás csokikrémmel töltve
Kriszta: Citromos-bazsalikomos cukkinifőzelék

és én, aki alaposan belegondoltam, hogy milyen lehet egy kisbaba mellet, hetekig, hónapokig kialvatlanul ellátni a napi teendőket; bizony embert próbáló feladat. Nincs sok idő és talán kedv sem a hosszantartó konyhai sündörgésre, enni viszont kell, és nagyon nem mindegy hogy mit. Legyen könnyen elkészíthető, tápláló és az sem hátrány ha gyorsan elkészül.

Ezért én most a virtuális komatálunkba egy lila hagymával, almával és szőlővel kevert kecsketúróval töltött diós quiche-t tettem. Elkészíthető szakaszosan, ráadásul hidegen és melegen is egyaránt finom. „Fogyasszátok” egészséggel!

Hozzávalók
az alaphoz
  • 130 g dióbél, 175°C-os sütőben 10 perc alatt megpirítva
  • 200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 120 g „kecskevaj” (a kecsketej pasztőrözésekor keletkező hártya hűtőben megszilárdulva - tecnikailag nem ez a valódi neve)
  • 75 ml hideg kecsketej (pasztőrözött)
  • kis csipet tengeri só
a töltelékhez
  • 200 g (2 db) vékony karikákra vágott lila hagyma
  • kevés olívaolaj
  • 200 g (2 db) alma felaprítva
  • 1 maréknyi szőlő (lehetőleg magok nélkül)
  • 500 g kecsketúró
  • 3 db (140 g) tojás felverve
  • kecsketejből készült parmezán
  • tengeri só, frissen őrölt fekete és fehér bors, és szerecsendió

Elkészítés
  1. Daráljuk le a kihűlt diót, majd keverjük össze a tönkölyliszttel és egy csipet sóval. Morzsoljuk hozzá a vajat, s a kecsketejet apránként hozzáöntve gyors mozdulatokkal dolgozzuk össze a tésztát. Tekerjük be folpackba és tegyük kb. 2 órára hűtőbe, de nem lesz semmi baja, ha hosszabb ideig marad ott.
  2. Vajazzunk ki vékonyan egy 27 cm-es vagy pár centivel nagyobb piteformát, majd béleljük ki a hideg tésztával. (Nem feltétlenül kell nyújtani, én egyszerűen csak belenyomkodtam a formába.)
  3. Tegyük 200°C-ra előmelegített sütőbe - a középső rácsra - és süssük 20 percig.
  4. Egy serpenyőben hevítsünk fel némi olívaolajat és dinszteljük rajta üvegesre a hagymakarikákat.
  5. Keverjük a kecsketúróhoz a tojásokat, az almát, a dinsztelt lila hagymát és a szőlőt, végül ízesítsük egy kis sóval, frissen reszelt szerecsendióval és borssal.
  6. Öntsük a tölteléket az elősütött diós alapra, simítsuk el egyenletesen és reszeljünk rá parmezánt. Vegyük vissza a sütő hőfokát 175 °C-ra és süssük fél óra alatt aranybarnára a quiche-t.

Megjegyzés: A kecsketejből készült termékeket természetesen lehet helyettesíteni mással is; egyéni döntés és lehetőség szerint.
Érdekességként írom, hogy a a kecsketej, a tehéntej, a juhtej és a bivalytej (a kérődző állatok teje) a kazeintejek csoportjába (avagy a fehérje nagyobb részét kazein formájában tartalmazzák), míg az egypatás állatok teje; kancatej, szamártej az albumintejek csoportjába tartozik (viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz albumint és globulint). Ez utóbbi csoportba tartozik az anyatej is.

2013-09-16

Mogyorós „Túró Rudi” tortának álcázva


Na ki szereti a Túró Rudit? Ha akadnak olyanok akik nemmel válaszoltak, azoknak most nem érdemes tovább olvasniuk… ám az igennel válaszolók - feltehetően népes táborának - pedig annál inkább érdemes tovább olvasniuk, hiszen recept is tartozik a képhez.
Ezer éve terveztem már, hogy elkészítem ezt a fantasztikus, sütés nélküli desszertet, de valahogy mindig valami más lett a vége. Leginkább gyümölcsös édességek. Mostanában viszont, így hogy akad némi házi kecsketúróm is itthon, már-már muszáj volt egy túródesszertet is kipróbálnom a felhasználásával. Nem meglepő módon kitűnően vizsgázott és máris újrakészítésért kiált. ;)
Az alapötlet Flatcat Gabitól származik, hálás köszönetem érte. Én egy picit átalakítottam, így;


Hozzávalók egy 21 cm-es tortaformához
az alaphoz
  • 150 g török mogyoró nyersen vagy pörkölve
  • 15 g natúr zabpehely
  • 35 g házi vaníliás nádcukorpor
  • 150 g 53%-os Callebaut csokoládécseppek (vagy más jó minőségű étcsokoládé)
  • 25 g „kecskevaj” (ennyi volt kéznél) vagy egyszerű vaj
  • kb. 3 ek dió- vagy törökmogyoró-olaj
a túrókrémhez
  • 825 g hideg kecsketúró (ugyanúgy készítettem, mint a korábban leírt receptben, de ezt rövidebb ideig csepegtettem a krémesebb, amolyan krémtúróhoz hasonló állag elérése miatt)
  • 70 g házi vaníliás nádcukorpor
  • 6 g agar-agar (növényi zselésítőpor) vagy más zselésítő
  • 0,75 ml víz
  • 1,5 dl tejszín
  • 2 db vaníliarúd kikapart belseje
  • 1-2 db biocitrom reszelt héja
  • facsarásnyi citromlé
a torta tetejére
  • kb. 2 maréknyi 53%-os Callebaut csokoládécseppek (vagy más jó minőségű étcsokoládé)
  • 10-15 szem török mogyoró durvára törve

Elkészítés
  1. Vízgőz fölött olvasszuk meg a csokoládét a vajjal. Vegyük ki az edényt a fürdőből és keverjünk bele annyi mogyoró- vagy dióolajat, ammenyivel se nem túl híg, se nem túl szilárd nem lesz a krém.
  2. Egy késes aprítógépben daráljuk össze a török mogyorót és a zabpelyhet, majd keverjük hozzá a cukrot is. (Ha kristályos nádcukrot használunk, akkor előzőleg lehetőleg porítsuk.)
  3. Béleljünk ki sütőpapírral egy tortaformát. Keverjük össze az olvasztott csokoládéval a cukros-zabpelyhes mogyoróőrleményt és gyúrjunk belőle egynemű masszát, majd nyomkodjuk egyenletesen a tortaformába és tegyük hűtőbe.
  4. Most készítsük el a túrókrémet. Öntsük össze a tejszínt és a vizet , s keverjük el benne csomómentesen az agar-agart. Forraljuk össze, majd pár percig lassú tűzön forraljuk. Tegyük félre hűlni. (Az agar-agart az üvegcsén lévő utasítások szerint melegen kell elkészíteni és hidegen zselésedik, de az itthon ismertebb zselatinokat általában nem szabad hevíteni, mert elvesztik a zselésítő képességüket. Természetesen bármelyik tökéletesen megfelel a tortához.)
  5. Keverjük ki a kecsketúrót a vaníliás cukorral, a reszelt citromhéjjal és egy kis citromlével, s ha már nem túl meleg a tejszín, akkor adjuk azt is hozzá.
  6. Öntsük a túrókrémet a tortaalapra, símítsuk el a tetejét és tegyük legalább néhány órára a hűtőbe.
  7. Lehetőleg az első fogyasztás előtt díszitsük a tetejét: ehhez a mérethez olvasszunk fel vízgőz fölött két maroknyi csokoládét, hagyjuk kissé hűlni, majd vonjuk be vele szépen a torta tetejét. Törekedjünk arra, hogy ne legyen túl vastag ez a réteg, mert a teljes szilárdulás után könnyebb lesz majd szeletelni. Még mielőtt megdermedne, hintsük meg néhány szem durvára tört mogyoróval.
Fogyasszuk el jó étvággyal!

2013-09-04

Lila szilvás gombóc


Az aszályos évünk ellenére idén rengeteg zamatos szilvánk érett, már csak ezért sem múlhatott el a nyár szilvás gombóc nélkül. A hagyományos alapanyagok helyett lecseréltem egyet s mást, amitől határozottan jól sikerültek ezek a gombócok.
A lila burgonya saját termesztésű volt, és mire a gombócok készültek, éppen annyi maradt belőle, mint amennyit bele is főztem. Jó lisztes fajta, és a színét is ragyogóan megtartja.
A zsemlemorzsának való a (saját készítésű) négymagvas tönkölykenyeremből maradt vissza, amit aztán durvára daráltam csak, hogy ropogósabb legyen az összhatás. Kevéske dióolajon pirítottam meg. Hmm...ínycsiklandó lett!



Hozzávalók
mérettől függően kb. 25-30 db-hoz
  • 660 g lila burgonya héjában megfőzve, majd meghámozva és krumplinyomón átpasszírozva
  • kb. 100-130 g liszt
  • 1 db kisméretű tojás
  • csipetnyi tengeri só
  • gombóconként 1-1 kimagozott szilva, 1-1 kiskanálnyi házi vaníliás nádcukorpor, őrölt fahéj
  • jó minőségű kenyérmorzsa
  • dióolaj



Elkészítés
  1. Adjunk annyi lisztet az áttört burgonyához „amennyit felvesz”, egy kis tojást, egy kis csipetnyi sót, és dolgozzuk jól össze a tésztát. Burgonyától függően változhat a szükséges lisztmennyiség. Az a lényeg, hogy egy lágy, de ne ragadós tésztát kapjunk.
  2. Készítsük elő a kimagozott szilvákat: mindegyik belsejébe tegyünk egy keveset a vaníliás nádcukorból és az őrölt fahéjból.
  3. Tépjünk le a burgonyás tésztából egy kisebb maroknyi darabot, és lisztes kézzel lapítsuk/formázzuk koronggá. (Akinek szippatikusabb, lisztes felületen ki is nyújhtatja és kocákra vághatja a tésztát.) Helyezzünk bele egy szilvát, és tapasszuk óvatosan össze a gombócot. Ugyanígy járjunk el a többi hozzávalóval.
  4. Nem túl magas hőfokon pirítsuk meg a zsemlemorzsát a dióolajon. (Az olajok hevítéséről korábban már összegyűjtöttem bőséges információt.)
  5. Lobogó forró vízben főzzük ki a szilvás gombócokat - akkor vannak készen ha feljönnek a víz felszínére - majd egy szűrővel vagy szűrőlapáttal emeljük ki őket a vízből, csepegtessük le alaposan, és forgassuk bele a kellemesen dióillatú kenyérmorzsába.
Fogyasszuk még melegen, langyosan vagy hidegen, mert bárhogyan finom. Nekem a szilvák megtöltésekor éppen elfogyott a fahéjam, de akinél maradt és szereti, az ne sajnálja ám meghinteni vele a kész gombócokat. ;)

2013-08-28

Burgonyával sűrített kapros cukkinifőzelék, pirított tyúkmellfilével, mangalicakolbász-kockákkal és tökmaggal


 Cukkini- vagy tökfőzelék a hagyományostól egy picit eltérően (és lisztmentesen). A neve mindent elárul.


Hozzávalók 4-6 adaghoz
  • 2 db kisebb fej vöröshagyma finomra aprítva
  • 4 gerezd fokhagyma vékonyan felkarikázva
  • 2 ek vaj (nálam most „kecskevaj”)
  • 1 tk pirospaprika
  • kb.1 l víz vagy alaplé
  • 660 g lila burgonya (vagy bármilyen más burgonya) meghámozva és felkockázva
  • 1,1 kg reszelt cukkini vagy tök
  • tengeri só, frissen tört fehér bors, kapor
  • pici olívaolaj, egy kis darab mangalicakolbász apró kockákra vágva, kisebb maréknyi tökmag 
  • tyúkmellfilé (vagy jérce- / csirkemellfilé) felcsíkozva
  • kenyér a fogyasztáshoz - opcionális

Elkészítés
  1. Hevítsük fel egy fazékban a vajat, és fonnyasszuk meg rajta az aprított vöröshagymát. Húzzuk félre a hőforrásról, hintsük bele a pirospaprkikát, keverjük jól össze és forgassuk bele a burgonyát.
  2. Tegyük vissza a főzőlapra/tűzhelyre és öntsük fel fél liter vízzel. Sózzuk meg és főzzük puhára a burgonyát.
  3. A főzelékalapot pürésítsük botmixerrel, adjuk hozzá a reszelt cukkinit és öntsük fel a maradék vízzel. Ezt a mennyiséget nagyban befolyásolja a sűrítésre használt burgonya fajtája és a kívánt állag. Nekem a saját termesztésű lila burgonyámhoz a megadott mennyiségre volt szükség.
  4. Ízesítsük a főzeléket kaporral és fehér borssal, és ha kell, akkor igazítsunk a sózáson is. Alacsony-közepes hőfokon főzzük tovább a főzeléket addig, míg a cukkini megpuhul benne.
  5. Egy kisméretű serpenyőben hevítsünk fel egy kevés olívaolajat, dobjuk rá a kolbászkockákat, pirítsuk zsírjára, miközben hozzákeverjük a tökmagot is. A tökmagot érdemes durvára törni a pirítás előtt, mert az egészben hagyottak pattognak a serpenyőből kifelé.
  6. Óvatosan emeljük ki a serpenyőből a pirított kolbászkockákat és a tökmagokat, majd a benne maradt zsiradékon pirítsuk meg a gyengén megsózott és borsozott húscsíkokat.

Megjegyzés: Ez a rendhagyó főzelék nem tartalmaz sem tejfölt, sem hagyományos habarást - így lisztet sem -, mégis kellőképpen sűrű az állaga. Ha valaki teljesen tejtermékmentessé szeretné tenni, akkor a kezdeti vaj helyett használjon olívaolajat, vagy más zsiradékot.

2013-08-20

Sült kaliforniai paprikás fekete rizottó hirtelen sült szardíniával

 
Nagyon nyári, nagyon könnyű, nagyon finom!

Hozzávalók
  • 250 g arborio rizs
  • 1,5 l meleg halalaplé (én Caldeirada levét használtam)
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 kisebb fej fokhagyma
  • 1 db sütőben vagy grillen (szárazon) sült zöld kaliforniai paprika meghámozva és apró kockákra vágva
  • kb. 1/2 dl Vermouth Bianco
  • 65 g tintaszósz* (Sugo al Nero di Seppia)
  • olívaolaj, tengeri só
  • 1 ek vaj
  • kisebb szardíniák, olívaolaj a sütéshez, tengeri só

Elkészítés
  1. Aprítsuk finomra a hagymákat, majd futtassuk meg egy kis olívaolajon. Keverjük hozzá a rizst. Mikor már üvegesednek a rizsszemek, öntsük fel a Vermouth-tal, keverjük össze. Pár pillanat alatt elillan az alkoholtartalom, a rizs ugyanakkor aromákkal szívja meg magát.
  2. Alaposan keverjük hozzá a tintahalszószt is. Sűrű kevergetés mellett merőkanalanként kezdjük el hozzáadagolni a halalaplevet. Mindig csak annyit adjunk hozzá, amennyit néhány perc alatt magába tud szívni a rizs.
  3. Keverjük hozzá a sültpaprika-kockákat, és ha szükséges, sózzuk meg, végül keverjünk a rizottóhoz egy evőkanálnyi vajat.
  4. Miközben készül a rizottó, forró, bő olívaolajban süssük meg a szardíniákat. Papírtörlővel itassuk le róluk a felesleges zsiradékot és sózzuk meg kissé.
         Tálaljuk azonnal.

* A tintaszósz a közönséges tintahal vagy szépia (Sepia officinalis) tintazacskója váladékának felhasználásával készült szósz. Az általam felhasznált (olasz) szósz tartalma: paradicsompüré, szépia, napraforgóolaj, tintahaltinta, fehérbor, vöröshagyma, fokhagyma. Köszi szépen, Gaba! :)

2013-08-11

Bacalhau Albardado

„Albardado” tőkehal, avagy bundás tőkehallaskák (portugál recept)


Ezt a receptet a kedvenc portugál szakácskönyvemből - Olleboma: Culinária Portuguesa - készítettem.
A leírás szerint Portugáliában a helyi vásárokon sűrűn találkozhatunk ezzel a remek snackkel, fejes salátával vagy uborkasalátával társítva. Jobb házaknál különféle köretekkel szervírozzák; párolt spenóttal, vízitormával vagy sóskaféleséggel, sült krumplival vagy homoki-tehénborsó-salátával. A homoki tehénborsó (Vigna unguiculata) neve csalóka, ugyanis inkább apró szemű közönséges fehér babnak néz ki, mint borsónak.

Főételként fogyasztva készítsünk mellé paradicsomos rizst (is), némi jófajta juh- vagy kecskesajttal kiegészítve. Hmmm, tökéletes lesz.


Hozzávalók
  • 1 db 200-250 g-mos, vastag, sóban szárított tőkehalszelet (a vékony szeletek ehhez az ételhez nem megfelelőek, mert nem lehet őket nagyobb laskákra szedni)
  • 1 db (42 g) tojásfehérje
  • 1-2 ek finomra aprított petrezselyem
  • 60 g (búza)liszt
  • 1 dl langyos víz
  • 1 tk olívaolaj a masszába, plusz a sütéshez
  • frissen tört fekete bors
  • (csak akkor, ha nem lenne elég sós a hal)

 
Elkészítés
  1. Keverjük össze a lisztet a langyos vízzel, 1 tk olívaolajjal és némi borssal. Tegyük félre.
  2. Helyezzük a halszeletet egy hőálló tálba, öntsük fel forró vízzel, fedjük be és hagyjuk állni 20 percig, majd vegyük ki a vízből és tegyük félre hűlni.
  3. Óvatosan bontsuk szét a szelet halat, úgy, hogy minél nagyobb laskákat kapjunk. Szálkátlanítsuk.
  4. Forrósítsunk fel nagyjából 2 ujjnyi olívaolajat a sütéshez.
  5. Verjük kemény habbá a tojásfehérjét és óvatosan dolgozzuk össze a lisztes masszával és a finomra aprított petrezselyemmel együtt.
  6. Mártogassuk a tőkehallaskákat a masszába, s süssük őket néhány perc alatt aranybarnára. Ha túl hígnak találnánk a masszát, akkor szitáljunk hozzá még egy kevés lisztet.


Megjegyzés: Ha több személyre és/vagy főételnek szánjuk ezt a bundás tőkehalat, akkor igény szerint növeljük a fenti adagot.

Mangófagyi

 
 
Erre mondják, hogy a véletlen szüleménye: mousse-nak indult a történet, de sehogy sem akart összejönni. Szerencsére, mert igazán nagy kár lett volna kihagyni ezt a kivételesen finom mangófagyit. Vigyázat! Rendkívül addiktív.


Hozzávalók
  • 3 db jó érett (már-már túlérett), édes, lédús mangó meghámozva, a gyümölcshús a magokról levágva és villával összetörve - nálam éppen 600 g mangópüré lett
  • 4 db kisebb tojás sárgája (55 g)
  • 45 g házi vaníliás nádcukorpor
  • 1 dl tejszín
  • kis löttyintésnyi Vermouth Bianco


Elkészítés

A tojássárgákat és a vaníliás cukrot verjük fel habosra gépi habverővel, kifehéredésig. A habverőt nem kikapcsolva, alaposan keverjük hozzá a mangópürét és a tejszínt - én előzőleg nem vertem fel. Keverjünk hozzá egy kis Vermouth-ot, és öntsük azonnal az fagylaltgépbe - a gyártó utasításai szerint eljárva.


Megjegyzés: Mint ahogy az előző fagyireceptjeimben már jeleztem, nekem egy Kenwood IM200-as gépem van, aminek a tégelyét legalább egy napon keresztül fagyasztóban kell tartani, és a fagylaltalapot a működő gépbe önteni. Nálam 30-40 perc alatt készülnek el a fagylaltok.

2013-08-09

Kecsketejes-mascarponés duplacsokoládé-fagylalt

Pár hete lett végre egy remek kis fagylaltgépem. A remek jelzőt csak ennek a fagyinak az elkészítése után tudom rá használni, mert ez már a sokadik tesztelésem volt vele. Még mindig az ismerkedési fázisnál tartunk.
Ez a csokifagyi végül még annál is jobb lett, mint amire számítottam. Ráadásul kecsketejjel készült. Mostanában valahogy majdnem mindenbe kerül valami kecsketejes termék, vagy maga a kecsketej. Rajongunk érte.



Hozzávalók
kb. 2 l házi csokoládéfagylalthoz


600 g pasztőrözött teljes kecsketej
500 g mascarpone
50 g zsírszegény kakaópor
175 g étcsokoládé (nálam 70,4 %-os belga Callebaut)
2 db vaníliarúd - opcionális
90 g nádcukor
150 g (nálam 8db) tojássárgája



Elkészítés

2013-08-08

Kecskejoghurtos fehérribizli-fagylalt



Tudom, tudom, hogy itthon már nem igazán lehet ribizlit találni, de nekem ez a pár hete készített fagyi annyira ízlett, hogy muszáj megemlékeznem róla. Az édeskés kecskejoghurt és a méz igazán jól passzol a savanyú fehér ribizlihez. Bár mihez ne illene ez a két csodás alapanyag, nem igaz?!


Hozzávalók
egy 1,1 l-es (Kenwood IM200 fagylaltgép) tégelyhez

  • 585 600 g fehér ribizli (a ribizliszemek a szárakról leszedegetve)
  • 100 g repceméz
  • kb. 4 dl hideg kecskejoghurt

Elkészítés

  1. Egy kisméretű lábosban egy icipici vízzel tegyük fel főni a ribizlit. Mikor a szemek megrepedtek, passzírozzuk át szűrőn egy merőkanál segítségével.
  2. Keverjük össze a ribizlipürét - az enyém 300 g lett - és a mézet, s főzzük 3 percig, majd húzzuk félre és hagyjuk hűlni. A felhasználás előtt szerencsés ha a hűtő hőmérsékletére hűtjük.
  3. Keverjünk hozzá annyi kecskejoghurtot, amennyivel egy 7 dl-es edényt meg lehet tölteni. Ez megközelítőleg 4 dl. Szereljük össze a(z előzőleg kellőképpen lehűtött tégelyű) fagylaltgépet, kapcsoljuk be és öntsük bele hirtelen a hideg fagylaltalapot.
  4. 30-40 perc alatt elkészül a sorbet-t.

Megjegyzés: A kecskejoghurtot házilag vagy fagyasztott joghurtkultúrával készítem, vagy pedig úgy, hogy a 63°C-on pasztőrözött kecsketejet szobahőmérsékletűre hagyom hűlni, majd hozzákeverek 1-2 evőkanálnyi natúr (akár tehéntejből készült) joghurtot. Száraz dunsztba teszem, és ízléstől függően 4-10 órán keresztül így hagyom. A kecsketejből készülő joghurtok állagra mindig folyékonyabbak lesznek a tehéntejből készülő társaikétól.

2013-07-14

Csuda finom meggyes-mákos sütemény „kecskevajjal”


Még a múltkor egy jó kis meggyes - és kivételesen nem csokoládés - kevert süteményt készültem sütni, amikor megláttam Mandula sarok régimódi angol cseresznyés tortáját. Rögtön neki is álltam az elkészítésének, de legalábbis valamilyen hasonló süteményhez.
Azóta már dupláztam belőle.

Szerencsés vagyok, mert újabban mindig akad némi „kecskevaj” a hűtőben, így javarészt azt használtam fel hozzá. A nem szokványos íze igazán jót tett ennek a sütinek. S mivel nagyon szeretem a mák-meggy párosítást, hát beletettem az itthon még fellelhető kék mákot is.


Hozzávalók

285 g puha vaj, amiből most 120 g normál és 165 g „kecskevajjal” volt (nem igazi köpült kecskevajam volt, hanem a kecsketej pasztőrőzésekor a felszínen keletkező hártyát szoktam leszedni, amiből hűtve jól kenhető állagú vajat kapok)  Másodszorra 250 g vajjal sütöttem, annyi is bőven elegendő hozzá.
160 g + 2 ek barna nádcukor
6 db (300 g) tojás
60 g egész kék mák
375 g búzaliszt
3 g foszfátmentes sütőpor
20 g (kb. 2 ek) mandulalikőr (vagy rum)
600 g magozott meggy


Elkészítés

1 Alaposan keverjük habosra a puha vajat a nádcukorral.
2 Folyamatos - lehetőleg gépi - keverés mellett egyesével adjuk hozzá a tojásokat.
3 Egy hajlékony spatulával keverjük a masszába a mákot, lisztet, sütőport, majd a mandulalikőrt és végül a magozott meggyet is.
4 Simítsuk egy megfelelő méretű tepsibe vagy tortaformába (én egy 26 cm átmérőjű szilikon formában sütöttem) és hintsük meg egy kevés nádcukorral.
5 180 °C-os sütőben (az enyém légkeveréses) a középső rácson 50-55 perc alatt süssük készre.


Langyosan, és behűtve is csuda finom édesség, sőt, fagyival is kifejezetten jó párost alkot.


Megjegyzés: A második alkalommal csak darált fekete mákot tudtam beszerezni, amivel ugyancsak finom lett a süti, de az egész kék mákkal határozottan jobb lett, így aki teheti, készítse inkább azzal.

2013-07-07

Kecsketúró házilag


Számomra ez A tökéletes kecsketúró.

Pedig az elején még sajtnak indult, de megfeledkeztem a tejről pasztőrözés közben, és túlhevült mire észbe kaptam. Még nem forrt, éppen 81 °C-os volt. Gyorsan félrehúztam, miközben egy kicsit el is keseredtem, hogy odalett a sajtnak való kecsketej. Aztán eszembe jutott, hogy eleinte - még a folyékony tejoltó használata előtt - forráspontig hevíttettem a tejet, amiből aztán ételecettel vontam ki a sajtanyagot. Sikerült így is, úgy is, de igazán egyik verziót sem jegyeztem fel.

Adva volt az alkalom, hogy újra tegyek egy ecetes próbát. 6 liter kecsketejből majdnem pontosan 1 kg (945 g) kecsketúrót sikerült készítenem. Ehhez a mennyiséghez 1,8 dl 6%-os fehérborecetet használtam (tehát literenként 0,3 dl-t), ami az én esetemben a lehető legmegfelelőbb mennyiségnek bizonyult, mit ahogy a képen is látható.

Egyszeűen beleöntöttem a 81 °C-os kecsketejbe a fehérborecetet, rátettem a fazékra a tetejét és visszatettem a kikapcsolt, de még meleg főzőlapra. Fél óra elteltével már szépen különvált a tejfehérje a savótól. Egy tiszta, csak ehhez a művelethez használatos pelenkán átszűrtem az egészet, majd felakasztottam pár órára, míg kicsepegett belőle a maradék savó.

Az eredmény egy kemény gömböc lett, amit formára való préselés előtt szerettem volna megsózni,
ezért villával összetörtem. Ekkor ismertem fel, hogy egy kiváló minőségű túró van a kezeim között, amit kár is lenne tovább alakítani. Hát így született meg az első igazi kecsketúróm.

Ízre, állagra is hibátlan lett, a fehérborecet alig érződik benne, így nem csak sós ételekhez, hanem desszertek készítéséhez is kiváló választás.



Nálam másnap egy nyári bazsalikomos-zöldséges lasagne készült a túró felhasználásával, s a kertünkben termett biozöldségekből; paradicsomból, spenótból, lila sárgarépából, fekete hüvelyű zöldbabból, és különféle hagymákból.

2013-06-19

Bacalhau com arroz à Portuguesa - Rizses tőkehal portugál módra



Ennek a már duplán kipróbált portugál tőkehalas receptnek több szempontból is köze van a Tarka Bárkához, és az írónőjéhez; Gabához. 1. Amikor első alkalommal készítettem, akkor azt a paradicsomszószt használtam fel hozzá, amit Gaba készített, és extraként kaptam tőle a születésnapi receptversenyükön nyert ínycsiklandó ajándékok mellé. 2. Ugyanazon a portugál tálon fotóztam ezt az ételt, mint amin a nyertes lazacos spenóttekercset is. 3. Az „Együnk halat!” nevű csoportban az elé a kihívás elé állította a vállalkozó szellemű halrajongókat, hogy egy éven keresztül készítsünk havonta egy-egy halételt, és osszuk meg az oldalon.
Én ezzel a recepttel kezdek, és úgy döntöttem, hogy olyan 12 db portugál tőkehalas receptet fogok készíteni, amelyek még nem szerepelnek a blogon.
(Lehet, hogy már észre is vettétek, hogy időközben összegyűjtöttem egy újabb aloldalra a blogon már megtalálható portugál receptjeimet magyarul.)


Ez a rizses tőkehalas étel a nekem leginkább tetsző, legeredetibb 2012-es kiadású portugál receptkönyvből származik. Az eredeti szövegét az első portugál gasztronómus, a Portugál Gasztronómiai Társaság alapítója; az álnevén ismertebb Olleboma, vagyis António Maria De Oliveira Bello írta 1936-ban. Az álnév érdekessége, hogy a gasztronómus visszafelé olvasott nevéből és kezdőbetűiből keletkezett: „Olleb” - Bello, „O” - Oliveira, „M” - Maria, „A” - António.

A könyv szerkesztői joggal tüntették fel a hátlapon, hogy minden portugál konyhában helye van, és hogy a regionális portugál konyha autentikus bibliája. Tényleg így van. Alapvető olvasmány mindenkinek, aki szereti és főzi a portugál ételeket, legyen portugál háziasszony, vagy sem.


Hozzávalók

500 g előkészített*, kiszálkázott és laskáira szedett tőkehal (a sóban szárítottból)
2 csésze (2,5 dl-es) rizs
3 csésze hallé (ami lehet a tőkehalhoz felhasznált víz vagy halalaplé)
4 dl sűrű paradicsomszósz vagy ekkora űrmértékű friss, lédús paradicsom, vagy hámozott-kockázott konzerv paradicsom
2 gerezd fokhagyma
350 g vöröshagyma vagy póréhagyma felkarikázva (ha száras a hagyma, akkor mehet az ételbe zöld részével együtt - szerintem sokkal ízletesebb lesz)
ízlés szerint 30-50 g vaj, plusz egy kis olívaolaj keveréke
Én „kecskevajat” - a pasztőrözött kecsketej felszínén keletkezett hártya, hűtőben megszilárdulva - használtam, mert éppen volt kéznél.
frissen őrölt fekete bors
(tengeri só, amennyiben nem sóban szárítótt tőkehalat használunk)

a tálaláshoz
főtt tojás ízlés szerint feldarabolva
vajon pirított kenyérmorzsa (én a négymagvas mindennapi kenyerünkből készítettem)

friss fejes saláta fehér balzsamecettel vagy gyöngén párolt spenót - opcionális


Elkészítés

1 A hal előkészítése után főzzük meg a rizst: egy kis olívaolajon futtassuk meg a fokhagymagerezdeket, üvegesítsük meg rajta a rizst, öntsük fel a hallével és pároljuk al dente-re. Figyeljünk oda, hogy ne főzzük túl, mert a sütőben tovább párolódik.
2 A (kecske)vaj és olívaolaj keverékén fonnyasszuk meg a hagymakarikákat, ízesítsük borssal. Tegyük félre.
3 Melegítsük meg a paradicsomszószt, és azt is borsozzuk meg kissé, illetve ha nem túl sós a felhasznált tőkehalunk, akkor sózzuk is meg egy kicsit.
4 Egy megfelelő méretű hőálló tálban (én egy 10 cm magas, 20 cm-es átmérőjű mázas cserépedényben készítettem, amibe éppen belefért a receptben megadott mennyiség) rakjuk egymásra a rétegeket: alulra egy sor rizs, erre a hagyma 1/3-a, aztán 1/3 tőkehal, majd a paradicsomszósz 1/3-a, s ismét egy sor rizs. Lehetőleg 4 réteg rizs közé kerüljön 3-3 réteg a többi hozzávalóból.
5 180°C-os sütőben süssük körülbelül fél órán keresztül. Ezalatt készítsük el a vajban pirított kenyérmorzsát és főzzük meg a tojásokat.

Tálaljuk a rizses tőkehalat morzsával, főtt tojással.
Jól illik mellé valamilyen friss zöldsaláta-keverék vagy serpenyőben fonnyasztott spenót.


Megjegyzés: A kenyérmorzsát és a főtt tojást nem érdemes elhagyni, mert hihetetlenül jól kiegészítik a fogást.
A hagymaszárak szerintem nagyot dobnak az ízeken, lehetőség szerint kerüljön bele az is.


Tipp: *A sóban szárított tőkehal előkészítése: alapos és többszöri jéghideg vízben való kiáztatás után tegyük a halszeleteket egy hőálló tálba és öntsük fel annyi forró vízzel, amennyi ellepi. Fedjük be, és hagyjuk így állni 20-30 percig a halszeletek vastagságától függően.
Utána ki lehet szálkázni, feldolgozni. Nem kell előfőzni. Ezt a trükköt a feljebb említett könyvből tanultam. Sokkal ízletesebb lesz így a tőkehal és egyáltalán nem szárad ki.


Portugál recept, portugál konyha

2013-06-08

Csokimázba burkolt mézes-pisztáciaolajos kocka


Ritkábban sütök édességet az utóbbi időben, mert ilyenkor szívesebben fogyasztjuk a friss gyümölcsöket nyersen, vagy friss fagyi formájában. Bár fagylaltgépem még nincsen, de van egy remek kis eszközöm, aminek a segítségével fagyasztott gyümölcsből és jégkása állagú zsírszegény tejből kitűnő fagyit lehet készíteni. Annyi hátránya van csak, hogy közvetlenül fogyasztás előtt kell elkészíteni, és jól meg kell tudni saccolni, hogy mennyi fogy el, mert nem lehet újra lefagyasztani.

Na de inkább rátérek a sütire. Valamilyen csokis kockát képzeltem el még a múlt hét végén; tojások, maradék pisztáciaolaj és méz felhasználásával. Nem akartam sokat bíbelődni vele, tényleg csak valami rém egyszerű dolog elkészítésére volt módom. Kevertem-kavartam, így készült el ez a süti.

Ami a tésztáját illeti, elég masszív, nem esik szét. Nagyszerűen vágható, szerintem érdemes lehet megtölteni valamilyen krémmel vagy habbal, de így is, ahogy van, megállja a helyét. Vagy egy nagy kanál finom házi fagyival.


Hozzávalók

a süteményhez
8 db (360 g) tojás
80 g pisztáciaolaj (ennek híján olvasztott vaj)
125 g repceméz
13 g foszfátmentes sütőpor
290 g világos búzaliszt
2 rúd vanília kikapart magjai

a csokimázhoz
70 g cukrozatlan kakaópor
40 g sovány tejpor
100 g repceméz
6 g méhviasz
2,75 dl víz (nálam ez 11 kis kupica)


Elkészítés

1 Gépi habverővel keverjük krémesre a tojásokat a pisztáciaolajjal és a mézzel. Dolgozzuk bele a vaníliarudak magjait is, majd az előzőleg összekevert sütőporos lisztet.
2 Öntsük egy megfelelő méretű és igény szerinti formájú sütőformába és 155°C-os sütőben süssük készre fél óra alatt, a középső rácson. (Én szilikon formában sütöttem, de ha a sütőedény megkívánja, akkor vajazzuk is ki természetesen.) A pisztáciaolaj miatt ne süssük magasabb hőmérsékleten.
3 Ha megsült, rácson hűtsük ki, és szeleteljük fel.
4 A csokoládémázhoz vízgőz fölött olvasszuk meg a repcemézet és a méhviaszt, majd oldjuk fel benne a tej- és a kakaóport. Apránként öntsük hozzá a vizet, és addig főzzük, míg eléri a megfelelő állagot.
5 Hagyjuk hűlni egy kicsit, majd két villa segítségével forgassuk bele a kockákat. Helyezzük őket rácsra, míg megszilárdul rajtuk a máz.
Nálam a egy picit ragadós lett, de szerintem valamivel kevesebb víz hozzáadásával ezen lehet javítani.


Tipp: Díszitsük a sütik tetejét apró aszalt gyümölcsökkel, kakaóbabtörettel, kókuszreszelékkel vagy stílusosan pisztáciával.
Vagy forgassuk kókuszreszelékbe.

2013-05-30

Sajtkészítés házilag 1. - az első kecskesajtjaim

Az utóbbi időben látszólag eltűntem, de korántsem a konyhából; ugyanis nyakig elmerültem a sajtkészítésben!

Május 1-e óta boldog kecsketulajdonosok vagyunk. A kis csapat parlagi kecske közül kettő tejelő, és bőven adnak annyi tejet, hogy ivásra, joghurt- és sajtkészítésre is jusson belőle.

A tejet mi nem fogyasztjuk nyersen, csak pasztőrözött formában. Az első héten ugyan még felforraltam, de nagyjából 10 napon belül beszereztem a Kecsketenyésztés című könyvet - amit néhány napja a Házi sajtkészítés követett - amiből sikerült megtudnom hogy erre nincs feltétlenül szükség, sőt mi több, a sajtkészítéshez nem is szabad forralni a tejet, s megismertem a pasztőrözés folyamatát. Persze nem tilos a nyers tej fogyasztása, és felhasználása, de ez mindenkinek a saját döntése. Én hőkezelés után biztonságosabbnak érzem a fogyasztását. Sose lehet tudni.

Az interneten is felleltem már néhány hasznos oldalt, közülük kettőt emelnék ki így elsőre; az egyik a Tejtermékek készítése blog, a másik pedig Panni Sajtműhelye - ahonnét nem csak okosságokat lehet megtudni, hanem alapvető alapanyagokat, tejoltót, sajtkultúrákat is be lehet szerezni.

Mindezek ellenére nekem úgy tűnik, hogy nincs igazán konkrét sajtrecept, az alapok ismeretében a tejtől és a sajtkészítőtől függ, hogy mit, miből, hogyan, mennyit és mennyi ideig készít.
Ami engem illet, ebben, és az eljövendő sajtkészítős bejegyzéseimben azokat a leírásokat fogom megosztani, ami szerint én készítettem a sajtjaimat, ami nem feltétlenül jelenti majd azt, hogy másnál más tejből is ugyanúgy fog viselkedni a sajt, hiszen a kecskék lehetnek más fajtájúak, lehetnek eltérő étrenden, s ebből adódóan valamelyest különbözhet a tejek zsírtartalma, stb.

Egyelőre az alapokkal kísérletezem, nem fűszerezem a sajtjaimat. Meg kell ismernem először, hogy mire hogy reagál a tej, s mennyi sót kell felhasználnom, hogy megfeleljen a mi ízlésünknek. Sőt, az elsőket teljesen sómentesen készítettem, hogy megismerjem az alapízt.

Csak rozsdamentes fazekakat, keverőeszközt és műanyag eszközöket használtam a sajtkészítésekhez.


Az 1. friss sajtok tejoltó és kultúrák nélkül, ecettel

Amíg még nem volt se könyvem, se tejoltóm, úgy készítettem a sajtokat, hogy felforraltam a kecsketejet, amibe - szemmértékre - egy-két evőkanálnyi 20%-os ételecetet tettem, átkevertem, és egy muszlinnal/laza szövésű új konyharuhával bélelt szűrőn átszűrtem.
A ruhán fennmaradt sajtanyagot óvatosan kifacsartam, majd egy fakanálra felkötöztem, és hagytam lecsepegni róla a savót nagyjából egy éjszakán át. Akkor sikerült legjobban, amikor szobahőmérsékleten hagytam, mert akkor elég jól szeletelhető gömböccé állt össze a sajt. Fogasztás előtt 4-5 órán keresztül hideg sós vízben áztattam.
A 3. alkalommal mihelyst leszűrtem a sajtanyagot, rögtön levittem a pincébe de akkor - feltételezem, hogy a kellőnél alacsonyabb hőfok miatt - kevesebb savó csepegett le, és nem is állt össze a sajt. Amolyan kenhető krémtúróhoz hasonlítható lett az állaga.


Az 1. tejoltóval és sajtkultúrával készült préselt (ementáli) sajtom

  • 2,7 l kecsketejet 68°C-ra hevítettem (12 mp alatt pasztörizált lesz)
  • hagytam lehűlni 41°C-ra
  • hozzáadtam 1,8 ml folyékony tejoltót és 0,12 g ementáli kultúrát
  • alvadni hagytam 1,5 órán keresztül
  • felkockáztam, s megvártam, míg kiszivárog a savó, majd merőkanállal lemertem a lehető legtöbbet az alvadt sajtanyagról
  • szűrőlapáttal alaposan átkevertem és utómelegítettem 53°C-ra, miközben többször átkevertem a szűrőlapáttal
  • muszlinnal bélelt szűrőn átöntöttem, majd a sajtanyagból kézzel is kipréseltem még valamennyi tejsavót
  • rátettem egy kistányért, arra egy vízzel teli, kb. 3 kg súlyú kancsót és egy éjszakán keresztül a pincében hagytam
  • másnap kivettem a - nem túl egyenletes szélű, de eléggé szilárd - sajtomat a szűrőből és egy tiszta, fa deszkára fektettem
  • eleinte minden nap, aztán 2-3 naponként átforgatom és tiszta deszkára teszem, miközben a 3.-4. napon keresztül sós vízzel kenegettem
Sajnos nem jegyeztem fel pontosan, de a bejegyzés írásakor már körülbelül 17. napot tölti a pincében a sajt. Időnként nedves, majd száraz papírtörlővel áttörölgetem.
  • a visszamaradt édes savóból 89°C-ra való melegítés után 1,5 ek ételecet hozzáadásával 150 g zsendicét sikerült leszednem


A 2. csak tejoltóval készült, nem préselt sajtom

  • 3 l tejet pasztőröztem az előző módszerrel, amihez 41°C-on 2,2 ml folyékony tejoltót adtam
  • az alvadás, felvágás, savószivárgás, - lemerés után 10 g finomszemcsés tengeri sót villával elkevertem benne, majd a házilag készült* sajtformázó edényembe öntöttem a picivel több, mint egy kg (1023 g) sajtanyagot
  • pincében a saját súlya alatt hagytam lecsepegni egyik napról a másikra, préselés nélkül
  • óvatosan kiborítottam a formából egy sütőpapírral bevont deszkára - mert még eléggé nedves volt
  • papírtörlővel letöröltem, s naponta egyszer megfordítottam, természetesen minden alkalommal tiszta papírra téve
napról napra intenzívebb lett az illata, a 6. napon meg is kóstoltuk, mert mivel ez egy lágy sajt lett, nem szerettem volna megkockáztatni, hogy megromoljon. NAGYON finom (volt) - de azért így az elején még nem az én álomsajtom.
  • a visszamaradt 2,2 l édes tejsavóból valamilyen - egyelőre rejtélyes - oknál fogva csupán 100 g zsendicét sikerült kivonnom


A 3. sajtom tejoltóval, kalcium-kloriddal és mezophil kultúrával készült, és a reményeim szerint az állaga (valamennyire) kemény lesz

  • 4,5 l kecsketejet az előzőek szerint 68°C-on pasztőröztem
  • 43°C-on hozzákevertem előzőleg egy pici langyos vízben feloldott 0,45 g kalcium-kloridot (amire bizonyos leírások szerint a pasztőrizálás miatt van szükség) és 0,12 g mezophil kultúrát (hogy „olvadósabb” legyen majd a sajt)
  • kb. 15 percig lefedve állni hagytam, majd mikor elérte a 41°C-os hőmérsékletet, 3 ml folyékony tejoltóval beoltottam
  • hagytam megalvadni, közben nem mozgattam (!)
  • egyészen apróra, kb 5×5 mm-es kockákra vagdaltam az alvadékot és merőkanállal óvatosan lemertem róla a kiszivárgott tejsavót
  • szűrőlapáttal alaposan átkevertem 15 g finom tengeri sóval
  • muszlinnal bélelt szűrőben csepegtettem egy éjszakán át, szobahőmérsékleten
  • másnap áttettem a sajtanyagot a lyukacsos sajtformámba*, jól bele is nyomkodtam, majd rátettem a műanyag korongot és egy éppen akkora átmérőjű vízzel megtöltött műanyag dobozt, mint amekkor a sajtforma (3,8 kg-mot nyomott)
  • 3 órán keresztül szobahőmérsékleten hagytam préselődni, aminek az eredménye 753 g sajt és 3,5 l édes savó lett
  • a sajtot egy deszkára fektetett sütőpapírra tettem, amit a pincében tárolok. Eleinte naponta, majd másnaponta, később majd minden harmadnap megfordítom (tiszta felületre). A bejegyzés írásakor az 5. napja érlelődik.
  • a savót 90°C-ra hevítettem, 3 g citromsavat hozzáadtam és kivontam belőle a zsendicét
Nem mértem le, hogy mennyi lett súlyra, viszont készítettem belőle egy fenomenális szendvicskrémet - amit akár zsendicekörözöttnek is hívhatnék - metélőhagymával, pirospaprikával és őrölt köménnyel.


 A 4. oltós-kultúrás sajtot éppen most fogyasztjuk. Ez egy jól kenhető, ugyanakkor szeletelhető állagú, az igényeimnek és elképzelésemnek tökéletesen megfelelő friss kecskesajt lett, íme:


  • ezt a sajtot is a fentiekhez hasonlóan pasztőröztem, majd mikor 39°C-ra visszahűlt a 3,5 l tej, beoltottam 0,20 g ementáli és 0,16 g mezophil kultúrával, amiket előzőleg pár csepp langyos vízben feloldottam, úgy kevertem a tejhez
  • 15 percig pihenni hagytam
  • 41°C-osra visszamelegítettem, és beoltottam 2,3 ml folyékony tejoltóval
  • alvadni hagytam, kb. egy órán keresztül
  • felkockáztam, és pár órára magára hagytam - ez nem volt szándékos, de érdekes lett az eredmény: a tejsavó teljesen kivált, jobban, mint az előző esetekben, a sajtanyag pedig mintegy összeesett. Könnyen le tudtam merni a savót, majd a sajtanyagba kevertem 8 g tengeri sót, és  a sajtformába öntöttem, és ugyanúgy préseltem, mint az előzőt 3 órán keresztül, szobahőmérsékleten. (tenni kell alá valamit, amibe tud csepegni)
Ebbe szándékosan nem tettem kalcium-kloridot, mert kíváncsi voltam a különbségre. Kevesebb lett a kivált sajtanyag, és sokkal nedvesebb is lett a sajt. A préselés alatt sem tudott túl sok tejsavó kiválni, mert a fúrt lyukakon a sajtanyag is „kukacszerűen” kijött egy kicsit, ahogy a képen is láthatják a jó megfigyelők.

Egy papírtörlővel letakart deszkára öntöttem ki óvatosan a sajtot, vigyázva, hogy össze ne törjön. Nem érleltem, egyből a hűtőbe tettem. A tetejére is tettem egy lap papírtörlőt. Minden alkalommal, mikor teljesen átnedvesedtek a papírok, lecseréltem őket.
Másnap belevágtunk...hmm...maga a csoda ez a sajt. Alig hiszem el, hogy én készítettem.

A 2 számú sajtnál krémesebb, lágyabb lett ez a változat, nekem sokkal jobban ízlik. Annak ellenére, hogy került bele ementáli kultúra, nem nevezném ementáli sajtnak, mert egyáltalán nem érleltem.


* Az első sajtpréselő céledényt is házilag készítettük. Egy elég masszív műanyag éthordó oldalát és alját is több sorban, illetve körben kifúrtuk egy pár mm-es fúrószárral, a tetejére pedig hajlékony múanyag vágódeszkából vágtam ki egy akkora korongot, amekkora éppen belefér a formába.
Majd egy következő bejegyzésben megmutatom.


Tipp: Ha pasztőrözni szeretnénk a tejet, de nincs konyhai hőmérőnk, akkor addig hevítsük a tejet, míg elkezd ráncosodni a teteje.


Sokkal jobban érdekel a sajtkészítés, mint gondoltam volna, úgyhogy garantáltan lesz folytatása ennek a bejegyzésnek. Egyebek között nagyon érdekelnek az alternatív tejoltók is...

2013-04-27

Ízletes sült nyúl zöldfűszeres aszaltparadicsom-raguban, rigatonival


Ez az egyik kedvenc ételtípusom; mindent bele, aztán be vele a sütőbe! Ugyan nem egy tízperces étel, de a vele való tényleges munka körülbelül fél órát vesz igénybe. A többit a sütő elvégzi. Nem kell kevergetni, sem forgatni. Kezdő és haladó (húsevő) konyhatündéreknek is biztosan be fog jönni.

Én egy éppen akkora méretű mázas, fedeles cserépedényben készítettem, amekkorában a felsorolt hozzávalók éppen elfértek. A folyadék csak a húsok háromnegyedéig ért, szándékosan nem öntöttem fel teljesen, hogy jó sűrű szósz kapjak. Szerencsére sikerült is eltalálnom.
Akinek nem lenne ilyen céleszköze, az jénaiban is készítheti, de akkor alufóliával jól le kell fedni a sütőedényt, hogy ne tudjon az étel sütés közben keletkező gőze elillanni.


Hozzávalók
kb. 4-6 adaghoz

1,25 kg konyhakész házinyúl feldarabolva
3 dl fehérbor és/vagy rozé (nálam most fele-fele arányban)
1 dl víz
1 db nagyobb (kb. 130 g) vöröshagyma durvára darabolva
fél fej fokhagyma gerezdjeire szedve, meghámozva
bő 2 maréknyi aszalt paradicsom
narancs- vagy citromhéjas tengeri só
frissen tört fekete és fehér bors
egy maréknyi rozmaring és kakukkfű (én az utóbbiból kétfélét használtam; hagyományosat és citromillatút)
2 db babérlevél

8 db medvehagymalevél (el is hagyható)
frissen reszelt szerecsendió
1/2 biocitrom reszelt héja

rigatoni vagy más tészta al dente-re főzve
frissen reszelt parmezán


Elkészítés

1 Sózzuk és borsozzuk meg a húsokat. Helyezzük egy hőálló tál aljára a hagymák, az aszalt paradicsomok és a zöldfűszerek felét. Fektessük rá a húsokat, majd tegyük köré/rá a többi hagymát, paradicsomot, zöldfűszereket és a babérleveleket. Öntsük fel a borral - vagy borokkal - és a vízzel, fedjük be az edényt és toljuk 200°C-os sütőbe.
2 Süssük nagyjából másfél órán keresztül, vagy míg a hús megpuhul. Félidőben vegyük vissza a hőmérsékletet 175°C-ra.
3 Ha elkészült, egy szűrőlapáttal emeljük ki egy tálra a húsokat, vegyük ki a babérleveleket, és ha fás szárú rozmaringot vagy kakukkfüvet használtunk, akkor azokat is. Hagyjuk kissé hűlni, miközben főzzük meg a tésztát.
4 Csontozzuk ki a húsokat, s szedjük őket kisebb, „villányi” darabokra. Botmixerrel pürésítsük a boros-paradicsomos-hagymás húslevet. Aprítsuk bele a medvehagymát is, ha van kéznél, reszeljünk bele egy kis szerecsendiót és citromhéjat, s ellenőrizzük az ízesítést. Keverjük hozzá a húst.


Tálaláskor hintsük meg reszelt parmezánnal, és kínáljunk mellé friss salátát is. Akár ehető virágokkal feldobva.

2013-04-26

Tavaszias zöldséges lepény


Nem használok túl sűrűn leveles tésztát - bár szeretjük -, de általában megtalálható a fagyasztómban. Már csak azért is, mert felénk nem lehet könnyen adalékanyagoktól mentes leveles tésztát beszerezni, a házilag való készítéstől pedig egyelőre kímélem magam, így ha ráakadok valahol, akkor egyszerre többet is veszek belőle, s lefagyasztom. Szerintem senkinek sem kell ecsetelni, hogy mennyire jól tud jönni alkalomadtán. ;)

Múlt vasárnap az idei második komlóhajtásgyűjtésen voltam túl, s a szerzeményeimet a fagyaszatáshoz előkészítve blansíroztam, majd hűtöttem. Aztán hétfőn délelőtt csomagolás közben jól meg is kívántam, de az előző napról megmaradt burgonyaköretet is fel kellett használjam, továbbá a maradék hámozottparadicsom-konzerv is feldolgozásra várt. Hétvégére kacsát sütöttem, és portugál halleves is volt, így a vegeteriánus fogás került sorra. Nem mellesleg idén a Föld Napja és a Húsmentes hétfő is ugyanarra a napra; április 22-ére esett.

Volt itthon retek és újhagyma is, előkaptam egy rúd leveles tésztát, és gyorsan összedobtam ebédre ezt a csinos kis lepényt. Készülhet bármikor; előételnek, uzsonnára vagy vacsorára, melegen vagy hidegen is finom. Nem mintha nálunk megérte volna a teljesen kihűlt állapotot...



Hozzávalók
egy 25×34 cm-es tepsihez
főételnek kb. 3 személyre elegendő

1 rúd (270 g) jó minőségű leveles tészta
kb. 560 g  ízlés szerint ízesített burgonyapüré - én az előző napról maradt reszelt szarvasgombával bolondított tojásos-tejszínes sült burgonyaszeleteket pürésítettem, amit e szerint a recept szerint készítettem, és aprítottam bele 25 db medvehagymalevelet is
150 g vékony újhagyma  kb. 12 cm-es darabokra, majd hosszában ketté vágva (így mutatósabb)
120 g blansírozott komlóhajtás
kb. 300 g hámozott paradicsom (konzerv), vagy néhány darab friss paradicsom felkarikázva
2 db nagy hónapos retek vékonyan felszeletelve
1 maréknyi szezámmag
narancshéjjal ízesített tengeri só
frissen reszelt szerecsendió
némi reszelt parmezán és egy kis olívaolaj


Elkészítés

1 Fektessük a tésztát egy előzőleg éppen hogy kivajazott 25×34 cm méretű tepsibe (vagy piteformába), amit egyenletesen kenjünk be a burgonyapürével.
2 Helyezzük el rajta gusztusosan a paradicsomkarikákat, a kettévágott újhagymákat, komlóhajtásokat és a retekszeleteket, hintsük meg egy kis sóval, reszeljünk rá szerecsendiót, szórjuk meg a szezámmaggal, végül locsoljuk meg egy kevés olívaolajjal - de ez utóbbi el is maradhat.
3 175°C-os sütőben 25 perc alatt süssük készre.


Tipp: A szeletelés megkönnyítésére az újhagymákat érdemesebb karikákra vagy rövidebb darabokra vágni, de szerintem hosszabb csíkokban sokkal mutatósabb.


Ágota deZöld N°3 játékán ez a recept is játszik!

2013-04-20

Manicotti az erdőből

Pár éve ajándékba vettem valakinek egy receptkönyvet, amiben a manicottit megláttam, és rögtön meg is tetszett. Lefotóztam az oldalt és eltettem a képet, hogy valamikor majd elkészítem. Most jött el az ideje. Igaz, hogy csak az alapötlet van onnan, mert végül sem a töltelék, sem a szósz nem a szerint a recept szerint készült, de azt használtam fel, ami itthon volt, és amiből éppen kedvem volt főzni.

Kicsit utánaolvasva a neten, úgy láttam, hogy a manicottikat (mini palacsinták) az olaszok tejjel is készítik, meg lehet tölteni zöldséggel vagy hússal is, a szósz pedig fehér (besamelszerű) vagy paradicsomos is lehet. A manicotti készen is kapható, tulajdonképpen egy óriás csőtészta, melyet meg kell tölteni, és amit én a cannellonihoz erősen hasonlítani tudok - de mégis más.

Az első verziómat ezúttal a vadnövények jegyében komlóhajtással és medvehagymával készítettem el, és a teljesség kedvééert ibolyaitalt kínáltam mellé. (Az ibolyaital egy kísérletből keletkezett, receptet még nem készült hozzá.)
Igen finom, könnyű tavaszi ebéd lett belőle.



Hozzávalók

mérettől függően kb. 18 db manicottihoz (mini palacsintához)
8 db kisebb tojás (330 g)
2 db víz (vagy tej)
150 g világos tönkölyliszt (vagy más liszt)
1 kis csipet tengeri só

a töltelékhez
200 g blansírozott komlóhajtás lecsepegtetve és nagyjából 2 cm-es darabokra vágva
150 g reszelt sárgarépa
200 g juhtúró (zsíros, enyhén sós)
frissen reszelt szerecsendió

a paradicsomszószhoz
1 db nagy vöröshagyma / vagy lila hagyma  finomra aprítva
650 g hámozottparadicsom-konzerv (ha idénye van, akkor természetesen friss paradicsomból is készülhet, vagy sűrű paradicsomszószból)
olívaolaj, tengeri só, frissen tört fehér bors
kb. 20 nagy levél medvehagyma nagyon vékonyan felcsíkozva
1 ek étkezési keményítő - opcionális

Pecorino romano (kemény juhsajt) vagy parmezán frissen reszelve


Elkészítés

1 A manicottikhoz lazán verjük fel a tojásokat, folyamatos kevergetés mellett öntsük hozzá a vizet, tegyünk bele egy kis sót, és adagoljuk hozzá a lisztet. Csomómentesre keverjük ki, majd tegyük hűtőbe, míg elkészítjük a tölteléket és a szószt. (A palacsintatésztánál hígabb lesz.)
2 Keverjük össze egy tálban a komlóhajtásokat és a reszelt sárgarépát, reszeljünk rá szerecsendiót és egy villa segítségével alaposan dolgozzuk össze vele a juhtúrót. Ez utóbbi, ha nem volt sós, akkor sózzuk is meg a tölteléket.
3 Kézzel (vagy villával/késsel/géppel - ahogy tetszik) nyomkodjuk össze vagy aprítsuk fel a hámozott paradicsomokat. Egy kisebb lábosban kevés olívaolajon fonnyasszuk meg a finomra aprított hagymát, öntsük rá a paradicsomot, ízesítsük sóval, borssal, forraljuk fel, és főzzük 5 percig közepes hőfokon. Ha sűríteni szeretnénk rajta, akkor most adjuk hozzá az étkezési keményítőt, s forraljuk vele össze.
Húzzuk le a hőforrásról és keverjük hozzá a vékonyra vagdalt medvehagymát. Ne főzzük tovább.
4 Egy kisméretű palacsintasütőben (az enyém kb. 12 cm átmérőjű) süssük ki vékonyan a manicottikat. Az ötletadó könyvben azt olvastam, hogy a mi palacsintánkkal ellentétben a manicottiknak csak az egyik oldalát kell sütni.
5 Terjük a medvehagymás paradicsonszósz felét egy - vagy több kisebb - hőálló tál aljára. Osszuk el a komlós tölteléket a manicottikon, tekerjük fel őket, és sorakoztassuk nem túl szorosan egymás az előkészített tálba.
6 Merjük a tetejére a szósz másik felét, aminek a tetejére reszeljünk kemény juhsajtot. 180°C-os sütőben süssük addig, míg szép aranybarnára sül a teteje.


Megjegyzés: Nekem a fenti mennyiségekből 3 db manicottim üresen maradt, de ez változó lehet a méretek és a vastagság arányában.


Az Olajzöld levelek kéken blogon éppen fut egy kedvemre való receptverseny deZöld N°3 néven, amelyre Ágota vadon termő - ehető - növényekből készült ételeket vár, nézzétek meg!

2013-04-07

Májas rizses nyúlhús



Ez a rizses hús más mint a többi. Legalábbis számomra. Régebben szárnyasaprólékból vagy szárnyashúsból úgy szoktam készíteni, hogy bő lére főzök pörköltet és a főzés utolsó fázisában főzöm bele a rizst. Én szeretem a belsőségeket, de a férjem nem túlzottan, ezért egy ideje nem is készítem ilyen formában.
Pár napja viszont hozzájutottam nyúlhúshoz és nyúlmájhoz is, és eszembe jutott, hogy láttam valamilyen nekem tetsző nyulas receptet a legújabb szakácskönyvemben, amit még karácsonykor hoztam Portugáliából. És valóban ott volt a recept, ráadásul a nyúlmáj is felhasználásra került benne - de nem egészben. Tudtam, hogy így már a férjemnek is ízleni fog, mert van náluk hasonlóan készülő rizses étel. Nem tévedtem.

Még a recept előtt néhány mondat erejéig muszáj bemutatnom a könyvet és a szerzőjét. Ljubomir Stanisic eredetileg jugoszláv származású pék, cukrász, szakács. 1997 óta él Portugáliában, ahol eleinte több magas színvonalú étteremben is tapasztalatokat szerzett, fejlődött, bizonyított. 2004 és 2008 között tulajdonosa - és főszakácsa - a Cascais egyik legimpozánsabb helyén lévő 100 Maneiras étteremnek.

2009-ben megnyitotta Lisszabonban, Bairro Altón az új 100 Maneiras éttermét, ezt követően 2010 szeptemberében a Bistro 100 Maneiras-t, majd rá egy évre, 2011 szeptemberében a 3. éttermét, amely a Nacional 100 Maneiras nevet kapta. Számtalan nemzeti és nemzetközi díjat, elismerést bezsebelt már, mind a tevékenysége, mint az éttermei révén.

A Papa Quilometros (Kilométerfaló) című 2. szakácskönyve 2011-ben jelent meg, amely azóta már két nemzetközi elismerésben is részesült, sőt, már egy 15 részes tévéműsor is készült belőle.
Ljubo - így hívják a barátai - a könyvében nem csak képzeletben, hanem valóban bejárta Portugáliát. A 10 fejezetben nem csak recepteket mutat be, hanem megosztja az utazás élményeit, megmutat ismert és kevésbé ismert helyeket, bemutat helyi alapanyagokat, kecskét fej, csalánt szed...és még hosszasan lehetne sorolni. Csodás fotókkal illusztrált, tartalmas, kitűnő tematikával felépített könyv, nem „csak” egy a sok közül. A könyv társszerzője egyébként a szakács házastársa; Mónica Franco, újságíró. Neki ez az első könyve. E kettős nélkül ez a mű nem lenne olyan, amilyen. Konkrétan olyan, amit alig lehet letenni, ahol az olvasó az utazásuk részévé válik, és maga is elkívánkozik azokra a csodás portugál helyekre, ahol a szerzők jártak.

Ljubomirről és az éttermeiről a honlapjukon olvashatunk (portugálul), egy rövid összefoglaló magyarul a szakácsról pedig a Tap honlapján található.
És igen! Van már a könyvhöz kapcsolódóan egy honlapjuk is, ahol angolul is olvashatunk.


Az általam választott receptet alaposan leegyszerűsítettem, egyúttal lerövidítettem az elkészítését is. Egy energiaspóroló, de hibátlan verzió következik.


Hozzávalók

1 db konyhakész nyúl feldarabolva (1,25 kg), készülhet szárnyashúsból is, de bőrős részek nélkül
3 gerezd (15 g) fokhagyma
2 db nagyobb (210 g) lila hagyma
100 g sárgarépa
50 olívaolaj
2 db nyúlmáj (mert most éppen kéznél volt, de egy is elég), szárnyasmáj is tökéletes
2 cm-es db mangalicakolbász
1 ek édesnemes pirospaprika
1 db babérlevél
2,5 dl száraz vörösbor (nálam most cabernet franc)
4,5 dl víz
tengeri só
frissen tört fehér és zöld bors
1-1 kisebb maréknyi friss kakukkfű és petrezselyem, 8-10 db nagy rozmaringlevélke, 4 db zsályalevél
chili - eredetileg nincs benne, de én tettem bele
350 g rizs


Elkészítés

1 Egy késes aprítógépben - méretétől függően egyszerre vagy több részletben - aprítsuk finomra a májakat, sárgarépát, hagymákat, mangalicakolbászt, és keverjük össze az olívaolajjal.
2 Egy nagyobb fazékban 2-3 perc alatt pirítsuk meg az előző keveréket, majd forgassuk bele a húsokat, süssük át őket mindegyik oldalukról. Vigyázzunk, hogy a májas mix oda ne kapjon.
3 Öntsük fel a vörösborral, forraljuk 2 percig, utána adjuk hozzá a vizet. Ismét forraljuk fel, közben ízesítsük sóval, a borsokkal, a zöldfűszerekkel és dobjunk bele egy babérlevelet is.
4 Forrás után vegyük vissza közepesre a hőfokot, és főzzük a húst fedő alatt, míg majdnem teljesen omlósra puhul.
5 Ellenőrizzük az ízesítést, és finomítsunk rajta, ha szükségesnek találjuk. Adjuk hozzá a rizst, s óvatosan keverjük össze. Ha van még kéznél, akkor adjunk még hozzá némi zöldfűszert, az intenzívebb íz érdekében.
6 Forrás után alacsony-közepes hőfokon, fedő alatt pároljuk „al dente”-re a rizst.

Azonnal tálaljuk. Fogyasszunk mellé friss salátát vagy párolt zöldségeket.

2013-03-29

Almás pite másképp



Miben más mint a többi? Diós-tönkölylisztes-bodzavirágszirupos linzerszerű ropogós alapra tettem fahéjas bodzavirágkaramellt, amire háromfajta vékonyra szeletelt almát sorakoztattam és sütöttem meg. Vaníliás tejszínhabbal és diómarcipán-tojással kínáltam. Igazán mutatós lett, és eszméletlenül finom.

Aki ismer már - vagy legalább a blogomat ismeri - már tudhatja, hogy nem vagyok egy nagy karamellkészítő. Ok nélkül nem is szoktam karamellt tenni a desszertjeinkbe, de néha-néha kivételt teszek. Tavaly az egyik tavaszias desszertemhez angyalhajat készítettem cukorból, most pedig kifejezetten a NoSalty receptversenyére készítettem ezt a süteményt. A feladat csupán annyi, hogy a pályamű tartalmazzon tejszínt és karamellt. Én nagyjából abból a cukormennyiségből készítettem szirupot és karamellt, amit a tésztába vagy az almához keverve tettem volna. A tészta amúgy magában nem is édes, akár sós feltét is kerülhetne rá.

Amit most mutatok, ez a második verzió, mert az első nem lett olyan kinézetű, mint szerettem volna. Ennek ellenére muszáj megemlítenem, mert az is nagyon jó lett és nagy kár lenne, ha feledésbe merülne. Az alaptészta ugyanaz volt mint ennél, körülbelül másfélszeres mennyiségben, csakúgy, mint a karamell, ám sokkal több; összesen 600 g reszelt almát tettem rá amihez kevertem némi bodzaszirupból visszamaradt bodzavirágot is. Ennek a tetejére felfert tojásfehérjével lazított felvert tejszínt sütöttem, de mint az várható volt, a hő hatására összeesett. Ennek ellenére szép is lett, és nagyon finom is, viszont az almaréteg túl vastag lett, nem tudtam szépen szeletelni.
Ezért készült egy második változat is, aminek csak a külsején szerettem volna javítani, az ízén nem.


Hozzávalók

a diómarcipánhoz
75 g dióbél
30 g (házi) vaníliás nádcukorpor (ha nincs, akkor keverjünk vaníliamagokat/vaníliapasztát/vaníliakivonatot a nádcukorhoz)

a bodzavirágsziruphoz / bodzavirág-karamellhez
12 g szárított (vagy friss) bodzavirág (Az enyém tavalyi szedésű volt, amit szárítás után jól zárható üvegben tároltam a szekrényben. A minősége semmit sem romlott!)
70 g + 50 g barna nádcukor
180 g (annyi, amennyi ellepi) forró víz

1 csapott ek őrölt fahéj

a tésztához
100 g darált dió
115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 kis csipet finom tengeri só
30 g bodzavirágszirup
1 db kisméretű (30 g) tojás / vagy csak a sárgája/fehérje, ami kézenfekvőbb
25 g kemény vaj

továbbá
kb. 3 db alma - legjobb ha nem egyfajtájúak, mert érdekesebb lesz a végeredmény (az alma mennyiségét ízlés szerint lehet növelni)
frissen facsart citromlé - amennyiben nagyon édes almát használunk

jó minőségű tejszín (én Cserpest használtam), amihez másfél deciliterenként számoltam egy-egy vaníliarúd kikapart magjait
20 g gyümölcscukor vagy más édesítő


Elkészítés

1 Tegyük egy hőálló tálkába vagy egy befőttes üvegbe a bodzavirágot a 70 g nádcukorral, öntsük fel a forró vízzel, zárjuk le a tetejét és hagyjuk állni legalább egy órán át. Így hagyható akár egyik napról a másikra is. Szűrjük le.
2 Készítsük el a diómarcipánt: forraljunk fel vizet és blansírozzuk benne 1-2 percig a diót, majd emeljük ki a vízből a és ahogyan hűl, türelmesen húzogassuk le mindegyikről a héját. A vaníliás cukorral összekeverve daráljuk finom péppé. Össze is fog állni, nem lesz szükség folyadékra, de ha mégis, akkor pár csepp jéghideg vízzel állítsuk össze. Tekerjük folpackba, és pihentessük a hűtőben, majd formázzunk belőle tojásokat. Én ebből a mennyiségből 8-10 db-ot gyúrtam.
Ez a marcipán hűtőben akár hetekig is eláll.
3 A tésztátoz keverjük össze a diót, a tönkölylisztet és egy kis sót, morzsoljuk el vele a vajat, adjuk hozzá a tojást és 30 g szirupot, s gyúrjunk belőle tésztát. Csomagoljuk be folpackba és tegyük egy órára a hűtőbe.

4 180°C-ra melegítsük elő a sütőt. Nagyon vékonyan vajazzunk ki egy kb. 21 cm átmérőjű piteformát, és nyomkodjuk bele a diós tésztát úgy, hogy legyen egy kis pereme.
15 perc alatt süssük elő.
5 Keverjünk a maradék szűrt bodzavirágsziruphoz 50 g nádcukrot és a fahéjat, majd egy erre alkalmas fém edénykében (tehát nem teflon, nem kerámiabevonatú) főzzük fel, sűrítsük be karamellé. Ha kész, öntsük az elősütött pitetésztára.
6 Közben az almákat vágjuk félbe, emeljük ki a magházukat és egy éles késsel szeleteljük fel nagyon vékonyan.
Rendezzük őket a körbe-körbe, a pite szélétől befelé haladva. Nem baj, ha több rétegben kerülnek rá az almaszeletek. Ha nagyon édes a felhasznált alma, akkor érdemes facsarni rá egy kis citromlevet. A bodzavirágért rajongók tehetnek az alma és a karamell közé a szirupból visszamaradt virágokból is.
7 Süssük készre kb. 20 perc alatt.
Adjuk a tejszínhez a vaníliarúd(ak) kikapart magjait és a gyümölcscukrot, s verjük habbá. Fogyasztásig tároljuk hűtőben.

Kínáljuk a piteszeleteket egy-egy kanál vaníliás tejszínhabbal és diómarcipán-tojással.

Tipp: A tejszínhab helyett tejszínfagylaltot is készíthetünk a süteményhez.

2013-03-18

Indiai ihletésű feketelencse-főzelék

Szó, ami szó leves vagy főzelék is lehet belőle mire elkészül, ugyanis nálam ez az eredetileg főzeléknek indult étel elsőre egy isteni finom leves lett, de én ma valahogy ragaszkodtam a főzelékhez, úgyhogy egy kis liszt segítségével besűrítettem.

Amikor a délelőtt folyamán beáztattam a fekete lencsét, még úgy terveztem, hogy főtt burgonyával fogom besűríteni, fagyasztott paradicsommal és bazsalikommal ízesíteni. Aztán elkalandoztam, és kedvet kaptam egy pikáns indiaihoz. Húst eleve nem terveztem, és amúgy is volt még a tegnapi répafasírtból, aminek az édessége igazán nagyszerűen kiegészítette a natúr joghurttól savanykás főzeléket. Viszont fasírt nélkül is finom, levesként is remekül funkcionál.


Hozzávalók
2-3 adaghoz

160 g fekete lencse /vagy más színű lencs - egy órára vízbe áztatva (utána 200 g súlyú lett)
8 dl víz
tengeri só
12 g fokhagyma és 12 g friss gyömbér 1 evőkanálnyi vízzel pépesítve
2 ek sűrű paradicsomszósz
1 ek Garam masala, aminek a házi készítésű receptúráját ebben a bejegyzésben már leírtam
chili ízlés szerint
165 g natúr joghurt (lehetőleg ne túl savanyú fajtájú legyen)
kb. 3 ek liszt, amennyiben főzeléket készítünk

A kissé édeskés sárgarépafasírtot javaslom feltétnek, amit én ez alkalommal zöldhagyma híján zöldborsóval, müzli-kenyérmorzsa helyett helyett csak (házi) zsemlemorzsával, és parmezán nélkül készítettem.


Elkészítés

1 Tegyük fel főni a fekete lencsét a kissé megsózott vízben. Forrás után fedő alatt és lassú tűzön rotyogtassuk körülbelül 3/4 órán keresztül, vagy annyi ideig, míg majdnem teljesen megfő a lencse.
2 Adjuk hozzá a fokhagyma-gyömbérből készített pasztát, egy evőkanálnyi Garam masalát, paradicsomszószt, chilit, és főzzük még 10 percig.
3 Öntsük bele a natúr joghurtot, forraljuk össze még egyszer és vegyük le a tűzről. Ellenőrizzük az ízesítést, és ha kívánkozik még bele valamiből, akkor pótoljuk.

Ha levesre vágytunk, el is készült.
Ha főzelékre, akkor osszuk el kétfelé a levest, az egyik felébe keverjük a lisztet és botmixerrel pürésítsük. Hogyha nem szeretnénk túl csípősre a főzeléket, akkor figyeljünk arra, hogy a chilit egészben hagyjuk.
Öntsük vissza a levesbe, keverjük jól össze és hirtelen forraljuk fel. A sűrítést a joghurt hozzáadásával egyszerre is megtehetjük, úgy egy alkalommal kevesebbszer kell összeforralnunk.


Tipp: Tálaláskor díszítsük a főzeléket natúr joghurttal, és ha csípjük a csípőset, akkor néhány szelet chilivel. Laktató étel a sárgarépafasírttal fogyasztva, de mint általában a főzelékekhez, ehhez is jól illik a kenyér - főként az indiai naan.