2013-09-16

Mogyorós „Túró Rudi” tortának álcázva


Na ki szereti a Túró Rudit? Ha akadnak olyanok akik nemmel válaszoltak, azoknak most nem érdemes tovább olvasniuk… ám az igennel válaszolók - feltehetően népes táborának - pedig annál inkább érdemes tovább olvasniuk, hiszen recept is tartozik a képhez.
Ezer éve terveztem már, hogy elkészítem ezt a fantasztikus, sütés nélküli desszertet, de valahogy mindig valami más lett a vége. Leginkább gyümölcsös édességek. Mostanában viszont, így hogy akad némi házi kecsketúróm is itthon, már-már muszáj volt egy túródesszertet is kipróbálnom a felhasználásával. Nem meglepő módon kitűnően vizsgázott és máris újrakészítésért kiált. ;)
Az alapötlet Flatcat Gabitól származik, hálás köszönetem érte. Én egy picit átalakítottam, így;


Hozzávalók egy 21 cm-es tortaformához
az alaphoz
  • 150 g török mogyoró nyersen vagy pörkölve
  • 15 g natúr zabpehely
  • 35 g házi vaníliás nádcukorpor
  • 150 g 53%-os Callebaut csokoládécseppek (vagy más jó minőségű étcsokoládé)
  • 25 g „kecskevaj” (ennyi volt kéznél) vagy egyszerű vaj
  • kb. 3 ek dió- vagy törökmogyoró-olaj
a túrókrémhez
  • 825 g hideg kecsketúró (ugyanúgy készítettem, mint a korábban leírt receptben, de ezt rövidebb ideig csepegtettem a krémesebb, amolyan krémtúróhoz hasonló állag elérése miatt)
  • 70 g házi vaníliás nádcukorpor
  • 6 g agar-agar (növényi zselésítőpor) vagy más zselésítő
  • 0,75 ml víz
  • 1,5 dl tejszín
  • 2 db vaníliarúd kikapart belseje
  • 1-2 db biocitrom reszelt héja
  • facsarásnyi citromlé
a torta tetejére
  • kb. 2 maréknyi 53%-os Callebaut csokoládécseppek (vagy más jó minőségű étcsokoládé)
  • 10-15 szem török mogyoró durvára törve

Elkészítés
  1. Vízgőz fölött olvasszuk meg a csokoládét a vajjal. Vegyük ki az edényt a fürdőből és keverjünk bele annyi mogyoró- vagy dióolajat, ammenyivel se nem túl híg, se nem túl szilárd nem lesz a krém.
  2. Egy késes aprítógépben daráljuk össze a török mogyorót és a zabpelyhet, majd keverjük hozzá a cukrot is. (Ha kristályos nádcukrot használunk, akkor előzőleg lehetőleg porítsuk.)
  3. Béleljünk ki sütőpapírral egy tortaformát. Keverjük össze az olvasztott csokoládéval a cukros-zabpelyhes mogyoróőrleményt és gyúrjunk belőle egynemű masszát, majd nyomkodjuk egyenletesen a tortaformába és tegyük hűtőbe.
  4. Most készítsük el a túrókrémet. Öntsük össze a tejszínt és a vizet , s keverjük el benne csomómentesen az agar-agart. Forraljuk össze, majd pár percig lassú tűzön forraljuk. Tegyük félre hűlni. (Az agar-agart az üvegcsén lévő utasítások szerint melegen kell elkészíteni és hidegen zselésedik, de az itthon ismertebb zselatinokat általában nem szabad hevíteni, mert elvesztik a zselésítő képességüket. Természetesen bármelyik tökéletesen megfelel a tortához.)
  5. Keverjük ki a kecsketúrót a vaníliás cukorral, a reszelt citromhéjjal és egy kis citromlével, s ha már nem túl meleg a tejszín, akkor adjuk azt is hozzá.
  6. Öntsük a túrókrémet a tortaalapra, símítsuk el a tetejét és tegyük legalább néhány órára a hűtőbe.
  7. Lehetőleg az első fogyasztás előtt díszitsük a tetejét: ehhez a mérethez olvasszunk fel vízgőz fölött két maroknyi csokoládét, hagyjuk kissé hűlni, majd vonjuk be vele szépen a torta tetejét. Törekedjünk arra, hogy ne legyen túl vastag ez a réteg, mert a teljes szilárdulás után könnyebb lesz majd szeletelni. Még mielőtt megdermedne, hintsük meg néhány szem durvára tört mogyoróval.
Fogyasszuk el jó étvággyal!

2013-09-04

Lila szilvás gombóc


Az aszályos évünk ellenére idén rengeteg zamatos szilvánk érett, már csak ezért sem múlhatott el a nyár szilvás gombóc nélkül. A hagyományos alapanyagok helyett lecseréltem egyet s mást, amitől határozottan jól sikerültek ezek a gombócok.
A lila burgonya saját termesztésű volt, és mire a gombócok készültek, éppen annyi maradt belőle, mint amennyit bele is főztem. Jó lisztes fajta, és a színét is ragyogóan megtartja.
A zsemlemorzsának való a (saját készítésű) négymagvas tönkölykenyeremből maradt vissza, amit aztán durvára daráltam csak, hogy ropogósabb legyen az összhatás. Kevéske dióolajon pirítottam meg. Hmm...ínycsiklandó lett!



Hozzávalók
mérettől függően kb. 25-30 db-hoz
  • 660 g lila burgonya héjában megfőzve, majd meghámozva és krumplinyomón átpasszírozva
  • kb. 100-130 g liszt
  • 1 db kisméretű tojás
  • csipetnyi tengeri só
  • gombóconként 1-1 kimagozott szilva, 1-1 kiskanálnyi házi vaníliás nádcukorpor, őrölt fahéj
  • jó minőségű kenyérmorzsa
  • dióolaj



Elkészítés
  1. Adjunk annyi lisztet az áttört burgonyához „amennyit felvesz”, egy kis tojást, egy kis csipetnyi sót, és dolgozzuk jól össze a tésztát. Burgonyától függően változhat a szükséges lisztmennyiség. Az a lényeg, hogy egy lágy, de ne ragadós tésztát kapjunk.
  2. Készítsük elő a kimagozott szilvákat: mindegyik belsejébe tegyünk egy keveset a vaníliás nádcukorból és az őrölt fahéjból.
  3. Tépjünk le a burgonyás tésztából egy kisebb maroknyi darabot, és lisztes kézzel lapítsuk/formázzuk koronggá. (Akinek szippatikusabb, lisztes felületen ki is nyújhtatja és kocákra vághatja a tésztát.) Helyezzünk bele egy szilvát, és tapasszuk óvatosan össze a gombócot. Ugyanígy járjunk el a többi hozzávalóval.
  4. Nem túl magas hőfokon pirítsuk meg a zsemlemorzsát a dióolajon. (Az olajok hevítéséről korábban már összegyűjtöttem bőséges információt.)
  5. Lobogó forró vízben főzzük ki a szilvás gombócokat - akkor vannak készen ha feljönnek a víz felszínére - majd egy szűrővel vagy szűrőlapáttal emeljük ki őket a vízből, csepegtessük le alaposan, és forgassuk bele a kellemesen dióillatú kenyérmorzsába.
Fogyasszuk még melegen, langyosan vagy hidegen, mert bárhogyan finom. Nekem a szilvák megtöltésekor éppen elfogyott a fahéjam, de akinél maradt és szereti, az ne sajnálja ám meghinteni vele a kész gombócokat. ;)