2013-10-11

Virtuális Babaköszöntő 2 - Vegetáriánus őszies sós quiche


Baby Shower 2
image 

„Nincsen a gyermeknek olyan erős vára,
mint mikor az anyja őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál,
éberebb csillag sincs szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás amennyi sok lenne,
amennyit az anya meg ne érdemelne.”    





A Virtuális Babaköszöntő, angolul „baby shower“ főleg Amerikában létező néhány éves hagyomány. Általában családi vagy baráti körben rendezik meg, egy születendő vagy már megszületett gyermek köszöntésére. Családonként változó, hogy a gyermek születése előtt nagy hassal, pocakosan ünneplik meg a kisgyermek érkezését, vagy a megszületés után. Az azonban minden családnál egyforma, hogy az ünnepséget egybekötik finom ételek, sütemények, italok elfogyasztásával. A hagyomány nem teljesen ismeretlen nálunk, Magyarországon sem, hiszen évtizedekkel ezelőtt még létezett az a bizonyos „komatál“, amit a leendő Keresztszülők vittek az újdonsült Édesanyának. A komatálban erőt, egészséget adó ételek lapultak, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az Anyuka tejtermelése fokozódjon, és a kisbaba minél több tejet  kapjon, minél gyorsabban fejlődjön. A komatál tartalmát mindig az ajándékozók kóstolták meg először, jelezve hogy semmi ártalmas nem került bele. Másrészt ezzel is tehermentesítették az Anyukát, hiszen egy csecsemő mellett a mindennapi főzés bizony embert próbáló feladat, különösen ha a kisbabának van már esetleg egy-két nagyobb testvére…

A virtuális babaköszöntő során idén februárban 4 kismamának kedveskedtünk. Most ősszel újabb három nagyszerű, kreatív gasztrobloggert és gyermekeiket köszönthetjük. Erikának, a Dublin felett az Ég szerzőjének pár hete született meg második kislánya. Katuci, a Katucikonyha blog szerzője pár hónapos csöppsége mellett fáradhatatlanul ajándékoz meg minket fantasztikus édességeivel. És Zita, a Zizi Kalandjai blog írója, a húsmentes valamint a vegán étkezés elkötelezett híve és konyhai nagymestere. Mivel mindannyian már hosszú ideje jobbnál jobb receptekkel lepik meg az olvasóikat, arra gondoltunk néhányan, ezúttal virtuálisan elindulunk hozzájuk, hogy gratuláljunk és jó egészséget kívánjunk a babáknak is és a mamáknak is.

De nem indulunk üres kézzel, komatálunkat megraktuk…És hogy mivel? A blogokon megtaláljátok….

Résztvevő bloggerek:

Anikó (az ötletgazda): Csokis-sütőtökös márványos kuglóf
Ami: Citromos-joghurtos tészta padlizsánnal
Csilla: Sütőtökkrémes kosárkák
Frau Paprika, alias Anikó: Édesburgonya-fehérrépa leves szezámmagos kuszkuszgolyókkal
Gabi: Céklás-paszternákos latkeksz
Ildinyó: Zabpelyhes-banános keksz datolyás csokikrémmel töltve
Kriszta: Citromos-bazsalikomos cukkinifőzelék

és én, aki alaposan belegondoltam, hogy milyen lehet egy kisbaba mellet, hetekig, hónapokig kialvatlanul ellátni a napi teendőket; bizony embert próbáló feladat. Nincs sok idő és talán kedv sem a hosszantartó konyhai sündörgésre, enni viszont kell, és nagyon nem mindegy hogy mit. Legyen könnyen elkészíthető, tápláló és az sem hátrány ha gyorsan elkészül.

Ezért én most a virtuális komatálunkba egy lila hagymával, almával és szőlővel kevert kecsketúróval töltött diós quiche-t tettem. Elkészíthető szakaszosan, ráadásul hidegen és melegen is egyaránt finom. „Fogyasszátok” egészséggel!

Hozzávalók
az alaphoz
  • 130 g dióbél, 175°C-os sütőben 10 perc alatt megpirítva
  • 200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
  • 120 g „kecskevaj” (a kecsketej pasztőrözésekor keletkező hártya hűtőben megszilárdulva - tecnikailag nem ez a valódi neve)
  • 75 ml hideg kecsketej (pasztőrözött)
  • kis csipet tengeri só
a töltelékhez
  • 200 g (2 db) vékony karikákra vágott lila hagyma
  • kevés olívaolaj
  • 200 g (2 db) alma felaprítva
  • 1 maréknyi szőlő (lehetőleg magok nélkül)
  • 500 g kecsketúró
  • 3 db (140 g) tojás felverve
  • kecsketejből készült parmezán
  • tengeri só, frissen őrölt fekete és fehér bors, és szerecsendió

Elkészítés
  1. Daráljuk le a kihűlt diót, majd keverjük össze a tönkölyliszttel és egy csipet sóval. Morzsoljuk hozzá a vajat, s a kecsketejet apránként hozzáöntve gyors mozdulatokkal dolgozzuk össze a tésztát. Tekerjük be folpackba és tegyük kb. 2 órára hűtőbe, de nem lesz semmi baja, ha hosszabb ideig marad ott.
  2. Vajazzunk ki vékonyan egy 27 cm-es vagy pár centivel nagyobb piteformát, majd béleljük ki a hideg tésztával. (Nem feltétlenül kell nyújtani, én egyszerűen csak belenyomkodtam a formába.)
  3. Tegyük 200°C-ra előmelegített sütőbe - a középső rácsra - és süssük 20 percig.
  4. Egy serpenyőben hevítsünk fel némi olívaolajat és dinszteljük rajta üvegesre a hagymakarikákat.
  5. Keverjük a kecsketúróhoz a tojásokat, az almát, a dinsztelt lila hagymát és a szőlőt, végül ízesítsük egy kis sóval, frissen reszelt szerecsendióval és borssal.
  6. Öntsük a tölteléket az elősütött diós alapra, simítsuk el egyenletesen és reszeljünk rá parmezánt. Vegyük vissza a sütő hőfokát 175 °C-ra és süssük fél óra alatt aranybarnára a quiche-t.

Megjegyzés: A kecsketejből készült termékeket természetesen lehet helyettesíteni mással is; egyéni döntés és lehetőség szerint.
Érdekességként írom, hogy a a kecsketej, a tehéntej, a juhtej és a bivalytej (a kérődző állatok teje) a kazeintejek csoportjába (avagy a fehérje nagyobb részét kazein formájában tartalmazzák), míg az egypatás állatok teje; kancatej, szamártej az albumintejek csoportjába tartozik (viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz albumint és globulint). Ez utóbbi csoportba tartozik az anyatej is.

2013-09-16

Mogyorós „Túró Rudi” tortának álcázva


Na ki szereti a Túró Rudit? Ha akadnak olyanok akik nemmel válaszoltak, azoknak most nem érdemes tovább olvasniuk… ám az igennel válaszolók - feltehetően népes táborának - pedig annál inkább érdemes tovább olvasniuk, hiszen recept is tartozik a képhez.
Ezer éve terveztem már, hogy elkészítem ezt a fantasztikus, sütés nélküli desszertet, de valahogy mindig valami más lett a vége. Leginkább gyümölcsös édességek. Mostanában viszont, így hogy akad némi házi kecsketúróm is itthon, már-már muszáj volt egy túródesszertet is kipróbálnom a felhasználásával. Nem meglepő módon kitűnően vizsgázott és máris újrakészítésért kiált. ;)
Az alapötlet Flatcat Gabitól származik, hálás köszönetem érte. Én egy picit átalakítottam, így;


Hozzávalók egy 21 cm-es tortaformához
az alaphoz
  • 150 g török mogyoró nyersen vagy pörkölve
  • 15 g natúr zabpehely
  • 35 g házi vaníliás nádcukorpor
  • 150 g 53%-os Callebaut csokoládécseppek (vagy más jó minőségű étcsokoládé)
  • 25 g „kecskevaj” (ennyi volt kéznél) vagy egyszerű vaj
  • kb. 3 ek dió- vagy törökmogyoró-olaj
a túrókrémhez
  • 825 g hideg kecsketúró (ugyanúgy készítettem, mint a korábban leírt receptben, de ezt rövidebb ideig csepegtettem a krémesebb, amolyan krémtúróhoz hasonló állag elérése miatt)
  • 70 g házi vaníliás nádcukorpor
  • 6 g agar-agar (növényi zselésítőpor) vagy más zselésítő
  • 0,75 ml víz
  • 1,5 dl tejszín
  • 2 db vaníliarúd kikapart belseje
  • 1-2 db biocitrom reszelt héja
  • facsarásnyi citromlé
a torta tetejére
  • kb. 2 maréknyi 53%-os Callebaut csokoládécseppek (vagy más jó minőségű étcsokoládé)
  • 10-15 szem török mogyoró durvára törve

Elkészítés
  1. Vízgőz fölött olvasszuk meg a csokoládét a vajjal. Vegyük ki az edényt a fürdőből és keverjünk bele annyi mogyoró- vagy dióolajat, ammenyivel se nem túl híg, se nem túl szilárd nem lesz a krém.
  2. Egy késes aprítógépben daráljuk össze a török mogyorót és a zabpelyhet, majd keverjük hozzá a cukrot is. (Ha kristályos nádcukrot használunk, akkor előzőleg lehetőleg porítsuk.)
  3. Béleljünk ki sütőpapírral egy tortaformát. Keverjük össze az olvasztott csokoládéval a cukros-zabpelyhes mogyoróőrleményt és gyúrjunk belőle egynemű masszát, majd nyomkodjuk egyenletesen a tortaformába és tegyük hűtőbe.
  4. Most készítsük el a túrókrémet. Öntsük össze a tejszínt és a vizet , s keverjük el benne csomómentesen az agar-agart. Forraljuk össze, majd pár percig lassú tűzön forraljuk. Tegyük félre hűlni. (Az agar-agart az üvegcsén lévő utasítások szerint melegen kell elkészíteni és hidegen zselésedik, de az itthon ismertebb zselatinokat általában nem szabad hevíteni, mert elvesztik a zselésítő képességüket. Természetesen bármelyik tökéletesen megfelel a tortához.)
  5. Keverjük ki a kecsketúrót a vaníliás cukorral, a reszelt citromhéjjal és egy kis citromlével, s ha már nem túl meleg a tejszín, akkor adjuk azt is hozzá.
  6. Öntsük a túrókrémet a tortaalapra, símítsuk el a tetejét és tegyük legalább néhány órára a hűtőbe.
  7. Lehetőleg az első fogyasztás előtt díszitsük a tetejét: ehhez a mérethez olvasszunk fel vízgőz fölött két maroknyi csokoládét, hagyjuk kissé hűlni, majd vonjuk be vele szépen a torta tetejét. Törekedjünk arra, hogy ne legyen túl vastag ez a réteg, mert a teljes szilárdulás után könnyebb lesz majd szeletelni. Még mielőtt megdermedne, hintsük meg néhány szem durvára tört mogyoróval.
Fogyasszuk el jó étvággyal!

2013-09-04

Lila szilvás gombóc


Az aszályos évünk ellenére idén rengeteg zamatos szilvánk érett, már csak ezért sem múlhatott el a nyár szilvás gombóc nélkül. A hagyományos alapanyagok helyett lecseréltem egyet s mást, amitől határozottan jól sikerültek ezek a gombócok.
A lila burgonya saját termesztésű volt, és mire a gombócok készültek, éppen annyi maradt belőle, mint amennyit bele is főztem. Jó lisztes fajta, és a színét is ragyogóan megtartja.
A zsemlemorzsának való a (saját készítésű) négymagvas tönkölykenyeremből maradt vissza, amit aztán durvára daráltam csak, hogy ropogósabb legyen az összhatás. Kevéske dióolajon pirítottam meg. Hmm...ínycsiklandó lett!



Hozzávalók
mérettől függően kb. 25-30 db-hoz
  • 660 g lila burgonya héjában megfőzve, majd meghámozva és krumplinyomón átpasszírozva
  • kb. 100-130 g liszt
  • 1 db kisméretű tojás
  • csipetnyi tengeri só
  • gombóconként 1-1 kimagozott szilva, 1-1 kiskanálnyi házi vaníliás nádcukorpor, őrölt fahéj
  • jó minőségű kenyérmorzsa
  • dióolaj



Elkészítés
  1. Adjunk annyi lisztet az áttört burgonyához „amennyit felvesz”, egy kis tojást, egy kis csipetnyi sót, és dolgozzuk jól össze a tésztát. Burgonyától függően változhat a szükséges lisztmennyiség. Az a lényeg, hogy egy lágy, de ne ragadós tésztát kapjunk.
  2. Készítsük elő a kimagozott szilvákat: mindegyik belsejébe tegyünk egy keveset a vaníliás nádcukorból és az őrölt fahéjból.
  3. Tépjünk le a burgonyás tésztából egy kisebb maroknyi darabot, és lisztes kézzel lapítsuk/formázzuk koronggá. (Akinek szippatikusabb, lisztes felületen ki is nyújhtatja és kocákra vághatja a tésztát.) Helyezzünk bele egy szilvát, és tapasszuk óvatosan össze a gombócot. Ugyanígy járjunk el a többi hozzávalóval.
  4. Nem túl magas hőfokon pirítsuk meg a zsemlemorzsát a dióolajon. (Az olajok hevítéséről korábban már összegyűjtöttem bőséges információt.)
  5. Lobogó forró vízben főzzük ki a szilvás gombócokat - akkor vannak készen ha feljönnek a víz felszínére - majd egy szűrővel vagy szűrőlapáttal emeljük ki őket a vízből, csepegtessük le alaposan, és forgassuk bele a kellemesen dióillatú kenyérmorzsába.
Fogyasszuk még melegen, langyosan vagy hidegen, mert bárhogyan finom. Nekem a szilvák megtöltésekor éppen elfogyott a fahéjam, de akinél maradt és szereti, az ne sajnálja ám meghinteni vele a kész gombócokat. ;)