Diéta?
Vagy életmód?
Az adta az apropóját ennek a bejegyzésnek, hogy a közelmúltban egy bizonyos diétára buzdító oldalon, a módszerrel nem egyetértő véleményt nyilvánítottam, és észrevételeket tettem. Mint ahogy előre sejtettem, kizárólag negatív, sőt, egyenesen a személyemet sértő reakciókat kaptam vissza.
Ezért leírom itt, a saját bogomban a saját véleményemet, a tapasztalataimat, ami talán sokaknak hasznára fog válni, ellenben biztosan lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni.
Szeretném leszögezni az elején, hogy nem szánom senkinek sem személyes kritikának, nem áll szándékomban senkit megsérteni. Ez az én véleményem az egészségmegőrzésről, az életről, az étrendről, és az életmódomról. Ebben hiszek, és ezt javaslom mindenkinek.
Szerencsére nem tartozom és nem is tartoztam a túlsúlyos emberek közé, így nem a túlsúlytól megszabadult történetemet írom le.
Lehet azt mondani, hogy „szerencsés alkat valaki” vagy azzal a kifogással élni, hogy: „sajnos én örököltem a hajlamot, a családban mindenki túlsúlyos”, ám én általánosságban véve ebben nem hiszek. Az én családom több tagja is túlsúlyos (rájuk nem én főzök), és abból amit látok, mindez a helytelen és mértéktelen táplálkozásra vezethető vissza, nem is kérdéses.
Természetesen a túlsúly nem mindig a nem megfelelő étrendből adódik (nagyobb az energiabevitel mint az energiafelhasználás), bizonyos esetekben lehet genetikai, hormonális vagy gyógyszer okozta is az elhízás. A legtöbb esetben azonban mégiscsak az étrend okolható a nem kívánt kilókért.
Az átlag magyar ember – tisztelet a kivételnek - nagyon sok zsíros húst fogyaszt (ide értem a füstölt szalonnát, a zsírszalonnát, kolbászokat, virsliket, felvágottakat is), mértéktelenül eszik bő napraforgóolajon kisütött ételeket (húst, sajtot, gombát, karfiolt, lángost, burgonyát stb.), rengeteg cukrozott, mindenféle mesterséges színezékekkel, ízfokozókkal dúsitott ételeket, kilószámra fogyaszt finomított kristálycukorból, és margarinból készített süteményeket, leveles tésztát, alig vagy egyáltalán nem fogyaszt halat (a 2010-es évben a magyar lakosság egy főre jutó átlag halfogyasztása 4 kg (!) volt), kevés zöldséget és gyümölcsöt eszik, és kevés testmozgást végez.
Az alacsony halfogyasztás egy része érthető, a magyarok nagy része állítja, hogy nem szereti a halat. Miért is? Talán mert szálkás. És ez részben igaz is; a tavi vagy a folyami halaink valóban szálkásak, a ponty nagyon zsíros, sok tóban fogott hal iszap ízű, és a balatoni emlékeinkben főként a száraz , de olajban úszkáló hekk él. És nem vagyunk hozzászokva a halfogyasztáshoz, ami szerintem betudható annak, hogy sajnos nincsen tengerünk.
A tengeri hal egészen más, elég csak egy kis tengeri sóval meghinteni, grillezni és már fogyasztható is. Tudom, hogy még mindig nem olyan egyszerű itthon halakhoz hozzájutni, de egyre több helyen, és egyre nagyobb a választék, és azért nem csak őrületes, hanem jutányos áron is hozzá lehet jutni. Hosszú távon pedig megéri a befektetés, hiszen az egészségünkről van szó. A „nem szeretem” pedig ne legyen mentség.
Még valami; az emberek nagy része kevés folyadékot is iszik. Én személy szerint ismerek olyan embert aki ferdén nézett rám, mikor a nyári nagy melegben (vagy máskor) vízzel kínáltam, mondván, hogy „nem szereti” és soha nem is iszik (!). És gyümölcsöt sem. Meg a zöldséget sem. Akkor mit eszik és mit iszik? Nem az egészségtelen életmód miatt hízik véletlenül?
Hiszem, hogy azok vagyunk, amit megeszünk, vagy ha úgy tetszik, akkor azzá leszünk, amit megeszünk. Véleményem szerint a diéta nem megoldás. Életmódot kell váltani, és egészséges életmódra kell nevelni a gyermekeket is.
Diétával – bármilyennel -, a szervezetük sanyargatása és megtévesztése mellett, néhány embernek sikerül „ledobnia” x kg-ot, de a diéta befejeztével legtöbbször visszatérnek – tisztelet a kivételnek - a korábban megszokott és fogyasztott étkekhez, és velük együtt lassan, de biztosan a plusz kilókhoz is, majd vele együtt az egészségügyi problémákhoz is.
Az energiaszükségletet az alapanyagcsere és a fizikai tevékenység határozza meg. Ha „nem csinálunk semmit”, mert például ülőmunkát végzünk, tv-t nézünk, álldogálunk, szervezetünk akkor is dolgozik.
A nyugalmi anyagcserére a teljes energiafelvétel bő 70%-a fordítódik, ilyenkor a szervezet legnagyobb felhasználói az agy, az izmok és a máj.
A sejtszintű folyamatoktól a szervek működéséig minden, így pl. a szívverés, az emésztés, sőt a verejtékezés is energiát igényel. Ez az alapanyagcsere. Az alapanyagcsere energiaigénye egyénenként különböző, ez pedig függ az energiafelvétel nagyságától, illetve az ember testtömegétől.
Minél nagyobb a zsírmentes testtömeg, alapanyagcseréjéhez annál több energia szükséges. Ezért aztán a a férfiak esetében az alapanyagcsere energiafelhasználása 5-10%-kal meghaladja a nőkét, de az energiaigény időben is változik: az életkor előrehaladtával tízévenként 2-3%-kal csökken. Különböző állapotok befolyásolják, (például a menstruációs időszak, a lázas állapot, az alvás), és számos hormonális változás is befolyásolja (például a pajzsmirigy hormonjai).
Az alapanyagcseréhez, vagyis a létfenntartáshoz szükséges energiát a szervezet mindig megpróbálja előállítani. Amikor valaki diétázik és kisebb az energiafelvétele a szervezet lelassítja az alapanyagcserét, hogy a bevitt kevés energiából is biztosítsa az életben maradást. Ezért aztán, amikor leállunk a diétával még a normális mennyiségű ételtől is hízni kezdünk, mert az energiafelhasználás egyik komponense (az alapanyagcsere) már jóval kevesebb energiát igényel.
Én a „szétválasztott” vagy 90 napos diétában sem hiszek. Ha valaki például húsmentes napot tart, de megeszik egy, vagy több adag sajtos-tejfölös tésztát, amit esetleg előzőleg még olajjal is meglocsolt, hogy nehogy összeragadjon, az nem hiheti, hogy le fog fogyni (sajtok általában 40%-os míg a sima tejföl 20%-os zsírtartalomú), de az sem aki fogyasztó teát iszik, mellé pedig megeszik egy jó nagy adag extra édes-margarinos süteményt. Nevetséges, nem?
Nagyon hasznos olvasmány található
itt, a Vitaminszigeten a 90 napos diéta megcáfolásáról.
Nem az evésről kell leszokni, vagy annyira lecsökkenteni az étkezések számát, hogy hosszú (5-6) órán keresztül éheztessék magukat az emberek, hanem az étrenden kell változtatni. A fogyni vágyóknak az egészségtelen élelmiszereket kell egészségesre lecserélnie, a hízlaló élelmiszereket csökkenteni, elhagyni, vagy kevésbé hízlalóra cserélni, és mértékletesen étkezni.
Ez egy életmód, nem diéta. Nem egy csodamódszer, ahol 1-2 hónap alatt meg lehet szabadulni a hosszú évek alatt felszedett kilóktól, de érdemes változtatni, mert ez egy hosszú távú befektetés, és meglesz a gyümölcse.
A testsúlyt megtartani kívánó, vagy egyszerűen az egészségesen élni akaró embereknek is követnie érdemes. Mindemellett pedig fontos a megfelelő mennyiségű folyadék (főként szénsavmentes ásványvíz, vagy kiváló minőségű csapvíz, cukrozatlan tea, 100%-os gyümölcslé akár vízzel higítva) fogyasztása, és a rendszeres testmozgás is.
Bővebben már írtam
itt az egészségtelen élelmiszerekről, és javaslatokat tettem a helyettesítésükre, illetve részleteztem azt is, hogy miért is fontos megtenni ezeket a lépéseket az egészségünk érdekében.
Szeretném még leszögezni, hogy az egészséges étrend alapja az az, hogy minőségi alapanyagokból, egészséges módon készítsük el az ételt.
Példának okáért éppen tegnap néztem Jamie Oliver egyik DVD-jét, amiben feltöltődés és tanulás céljából utazza körbe Olaszországot. Ellátogat Pugliába is - amely az ország egyik legszegényebb régiója -, hogy megtudja hogyan étkezik a szegényebb réteg.
(jav.: egészen pontosan egy pugliai faluban jár) Meglepettségére és legnagyobb megelégedettségére a szegényebb emberek is egészséges étrendet folytatnak ott is; a gyermekek ismerik és szeretik a zöldségeket, gyümölcsöket, a közétkeztetés az iskolában jobb nem is lehetne, csak egyfajta ebéd van, de az minőségi. Törvény írja elő a bio alapanyagok felhasználását, és tilos hamburgert vagy olajban kisütött ételeket adni a gyermekeknek a helyi iskolában. Abban a faluban állítják az olaszok, hogy a hamburger a McDonaldsba való. Volt is náluk egy ilyen étterem, de érdeklődés hiányában 3 hónap nyitvatartás után be kellett zárni.
Érdemes elgondolkodni ezen.
Talán sokan tudják már, de mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a mediterrán étrendet az UNESCO kulturális örökség védelmével foglalkozó kormányközi bizottsága 2010 őszén a világörökség részévé nyilvánította.
Nem véletlenül. A mediterrán étrend sok olívaolajat, gabonát, zöldséget, friss és aszalt gyümölcsöt, alacsony zsírtartalmú tejtermékeket, halat, húst tartalmaz. Vörös húsból készült étel csak ritkán kerül az asztalra. Hetenként legfeljebb négy tojást fogyasztása, és a mérsékelt borivás is alapvető eleme a diétának. (kb. napi 2 dl főként száraz vörösbor)
Az olaszok - a milánói menedzsertől a nápolyi halászig - a harmadik évezred elején többnyire még mindig azt eszik, ami frissen, abban az idényben a közelükben terem. A háziasszonyok nagy része a piacon kistermelőktől vásárol, és abból a bazsalikomból csippent le, amely cserépben a teraszán zöldül. És mindezt anélkül, hogy reggeltől estig azt ismételgetnék magukban, hogy a mediterrán konyha hagyományát ápolják.
„A mediterrán étrend teszi azt, hogy az olasz férfiak átlagéletkora 78 év feletti, a nőké 84. A British Medical Journal szaklap írta, hogy azzal, amit Itáliában eszünk, 13 százalékkal csökken a Parkinson- és az Alzheimer-kórban való megbetegedés veszélye, 9 százalékkal pedig a szív- és érrendszeri panaszoké" - olvasható a Coldiretti honlapján.
Mindez nem csak az Olaszországra érvényes, hanem a többi mediterrán étrendű országra; Portugáliára, Spanyolországra, Franciaországra, Görögországra, Ciprusra, Marokkóra vagy Máltára is.
Mindennapi testmozgás és megfelelő folyadékfogyasztás mellett, együnk jó alapanyagokból egészségesen elkészített ételeket, de mértékkel, mert jóból is megárt a sok!
Néhány felhasznált forrásom:
UNESCO
A szénhidrátok és a fizikai aktivitás
Netambulancia.hu
