2016-09-12

Segítsüti 2016. ősz

Újra itt az ősz és vele együtt a gasztroblogot írók és olvasóik által már oly jól ismert jótékonysági akció; a Segítsüti! Idén először engem is megkeresett az akció főszervezője, Éva, akinek teljesen evidens módon mondtam igent. Nagy örömömre szolgál, hogy a mostani sütisütő csapatnak én is a tagja lehetek!

Az idei akció támogatottja a Peter Cerny Alapítvány, akiknek fő tevékenységük a koraszülött-újszülött babák mentése és szállítása, s további aktivitásaikkal is a rászoruló kisbabák és családjaik megsegítésén fáradoznak.
Munkájukra országszerte óriási szükség van, hiszen az idő előtt született csecsemők jelentős részének ők jelentik az életben maradást, de jelentős szerepük van az időre, normál súllyal született gyerekek egészségügyi intézményeken belüli szállítására is. 2010-ben már 50 ezer csecsemő szállításában vettek részt. 
Ezt a kiemelkedően fontos tevékenységet szeretnénk támogatni a Segítsüti 2016. őszi kampányával. A befolyt összegből a mentőautókban használatos gyógyszereket, felszereléseket fogunk vásárolni.
 A további részletek az Alapítványról Segítsüti oldalán olvashatóak.


Na de mi is az a Segítsüti? 30 gasztroblogger süteményeket készít, amit az adott időben közzétesznek a blogjaikon, s azt követően felkerülnek a Segítsüti honlapjára; ide, amikre aztán 3 napon keresztül lehet licitálni. A licitnyerteseknek pedig közösen, előre egyeztetett időpontra újra megsütésre kerülnek a sütemények, amiket személyesen vagy postai/futárral való szállítás útján lehet átvenni.
A licit ma, szeptember 12-én 8 órakor kezdődik és szeptember 15-én csütörtökön 16 órakor zárul.
Jómagam csak az ország egy kisebb területén tudtam volna megoldani a szállítást, de Piszkének és fiának  nagylelkű felajánlásának köszönhetően a süteményem az ország bármely pontján átvehető!

S hogy mit sütöttem én? Két sütemény között vacilláltam, és végül a hozzáadott cukor nélkül is elkészíthető mellett döntöttem. (A másik a portugál Pasteis de Nata lett volna.) Nem titok, hogy szerepet játszott  a választásban a két éves kislányom, aki eddig még nem kapott hozzáadott cukrot tartalmazó ételeket és úgy gondoltam, hogy ameddig ezt még lehet, folytatni is szeretném, ráadásul ez  ártani  sem árt senkinek, ami további pozitívum.
Így lett az én süteményem egy datolyás-diós répasüti Orondi krémsajttal és tejkaramellával (ez utóbbi opcionális), s az érdekessége, hogy a krémsajtot és a tejkaramellát is magam készítem Orondpusztán.
Így esett a választásom egy ehhez hasonló süteményre, a licitnyertes igénye szerint teljesen cukormentesen és/vagy dió nélkül is el tudok készíteni.


Bár hozzáadott cukrot nem tartalmaz, azonban ez egy édes, tömör és nem egy kalóriaszegény finomság. Az édesség utáni vágyunkat egy kis kocka belőle remekül ki is elégíti. A sütemény fő összetevője a sárgarépa, ami jelen esetben háromféle színű, a puha datolya, dió, dióolaj, ezeken kívül tartalmaz még tojást, némi teljes kiőrlésű tönkölylisztet és fahéjat.

Hálás, mert könnyen variálható - többféleképpen el is készítettem már. A leendő licitnyertesem igénye szerint el tudom készíteni a süteményt dió és dióolaj nélkül is - allergia/intolerancia esetén -, tönkölyliszt helyett zabliszttel, a fahéj is elmaradhat akár és a tetejére kerülő tejkaramella is opcionális. A kislányom például krém nélkül, csak "pucéran" eszi.

Így is úgy is finom és még nemes célt is szolgál. Kérek mindenkit, hogy a lehetőségeihez mérten támogasson bennünket, hogy minél több pénzt sikerüljön gyűjtenünk a Peter Cerny Alapítványnak! Ezt nem csak licitálással, hanem a hír megosztásával, minél több emberhez való eljuttatásával is megteheti, vagy liciten kívül választhat valamilyen kedves apróságot a Segítsüti ajándékboltjából.
Az akciót lebonyolító SoSe Közhasznú Alapítvány pedig minden esetben nyilvánossá teszi az elszámolást a befolyt összegről, a tevékenységük nyomonkövethető.

Licitre fel!



Mutatom kedvcsinálónak külön a krémsajtot és a tejkaramellát is. ;)
Róth Hajni fotói.  
 

2015-06-28

Röpke bejelentkezés: 2 recept, 1 videó, 1. születésnap...


Nagyon rövid bejelentkezés néhány szóban és képekben az elmúlt hónapokból.
Hamarosan új konyhám és fotózásra alkalmas helyem lesz, aztán újból megtelik ám étellel és élettel a blog!

http://100fok.reblog.hu/rozmaringos-baranysult-tavaszi-tojassalataval-es-medvehagymaval
Rozmaringos báránysült, tavaszi tojássalátával
A recept a 100 fok blogon jelent meg.
Azokkal, akik kedvet kaptak a bárányhúshoz, szívesen megosztom a beszerzési forrásomat. Én már évek óta egy bakonycsernyei tenyésztőtől, Lénárd Károlyné Évától szerzem be a kiváló minőségű bárány- illetve birkahúsokat. A birkanyája télen-nyáron legelőn van, a téli időszakban a táplálékuk kiegésztéseként a saját termesztésű kukoricából falatoznak, amit vegyszerrel sosem, kizárólag kapával gyomtalanítanak. Nem véletlenül olyan jó minőségű a tőle származó hús!
A tenyésztő mobilszáma: 0630 620 0940

Pikáns fűszeres morzsakabátban sült kecskeborda receptem a Dining Guide-on jelent meg

 

A kecskehúsról írtam már itt.

Aztán tavasszal, egy délelőtt a TV-ben is kipróbáltam magam, ahol egy kicsit (tényleg csak egy kicsit sikerült) a kedvenc virágaimmal bíbelődtem.






Az én pici kislányom pedig csak nő és nő... és máris egyéves lett! Pixie, nagyon szépen köszönjük a Mása-figurát, éppen időben - és egyben! - ideért.

A nagy eseményre banános szuflétortát sütöttem, juharszirupos-karobporos öntettel. Csupa olyan alapanyaggal, amit már ehetne az ünnepelt, de ő még nem igazán értékeli az ilyesmit. :)







Végül pedig hadd kérjek elnézést és még egy kis türelmet azoktól, akik ez idő alatt megjegyzéseket hagytak itt a blogon. Igyekszem mindegyiket hamarosan megválaszolni. Addig is köszönöm, hogy továbbra is látogatjátok a blogom és észrevételeket tesztek! 


2015-02-01

Hagymás almakabátban sült omlós kecskecomb


A Donum Terrae áfonyaecetét ehhez a fajta húshoz szereztem be, majd ezt a receptet e köré a két alapanyag köré építettem. Az áfonya gyümölcsös vonalát egészítettem ki almával, amihez viszont jól passzol a hagyma, így abba burkoltam a húst. Az ízesítés többi része pedig adta magát. Az alábbi receptet már háromszor elkészítettem, és minden alkalommal ugyanolyan kitűnően sikerült, ezért bátran mondhatom, hogy ez már egy bevált recept kecskehúsra.
 
A kecskehúsról bővebben írtam már ebben a bejegyzésben.


Hozzávalók
kb. 3-4 főre

1 db mellső csontos kecskecomb*
1-1 db nagyobb fehér hagyma és vöröshagyma felkarikázva
3-4 db közepes alma kicsutkázva, meghámozva és felszeletelve
1 kk fekete bors, 1 ek sárga mustármag és 3-3 szem borókabogyó és szegfűszeg mozsárban nagyjából összetörve
tengeri só
kb. 2 ek kacsazsír
kb. 0,5 dl Donum Terrae áfonyaecet
3-4 ág rozmaring (kb. 10 cm/db)

burgonya ízlés szerint feldarabolva, vagy ha éppen szezonja van, akkor apró szemű újburgonya

Elkészítés

Ismertető a kecske- és a gidahúsról


Aki ismer engem vagy csak a blogomat olvassa, tudja már hogy mindenevő vagyok; egyformán szeretem és fogyasztok vegetáriánus, halas és húsos ételeket is. A húst már évek óta kizárólag olyan megbízható forrásból szerzem be, ahol a saját szememmel győződhetek meg az állatok jó tartásmódjáról, vagy saját tenyésztésű állatok húsát fogyasztjuk. Szárnyasokat és kecskéket tartunk. A szárnyasokat a tojás és hús miatt, a kecskéket elsősorban a legeltetés és a tejtermelés maitt. Sajtot is készítek. A tejtermelés és a sajtkészítés pedig együtt jár a hústermeléssel is - ha tetszik, ha nem.

Nálunk a kecskék boldogan élnek életük utolsó napjáig. Szabadon vannak tartva - persze villanypásztorral kontrollálva -, egyaránt rendelkezésükre áll mindenféle vegyszertől mentes rét és bozótosabb, dimbes-dombos terület is, ahol kedvükre legelészhetnek. Télen és esős időben a saját legelőnkről betakarított és fedett helyen tárolt réti szénát kapják. Nyáron hűs ivóvízzel, télen langyos vízzel vannak ellátva. Sorolhatnám még a részleteket, de inkább rátérek a hústermelésre.

A nálunk született ollók (kiskecskék) legalább másfél-két hónapig az anyjukkal vannak, azok egyáltalán nincsenek fejve. Azonban tudni érdemes, hogy amennyiben a rendelkezésükre áll, már 1-2 hetesen - az anyjukat utánozva - elkezdenek szénát eszegetni, gabonaszemeket ropogtatni, vizet kóstolgatni. Az első időszak után sem drasztikusan választjuk el őket, hanem eleinte csak éjszakára, így naponta egyszer, reggelente tudjuk az anyakecskéket megfejni, majd az egész napot együtt töltik; játszanak, tanulnak az idősebbektől és kedvükre fogyasztják a tejet. Az elválasztás idején természetesen az ollók rendelkezésére áll mindig friss széna, víz, szemes kiegészítő takarmány és nyalósó is.
A kézi fejés egyébként lényegesen kíméletesebb az anyáknak, mint a saját kicsinyeik, akik igen durvák tudnak lenni. Aztán van olyan anyakecske, amelyik még ha belerokkan is, de hagyja a tépázást, van olyan aki megregulázza a fiait, és van olyan aki teljesen elválasztja őket, és megtartja a tejét inkább a gazdának. Főleg ha arra a tál gabonára gondol, amit fejés közben kap.
Fejési időszakban az ivarérett bako(ka)t elkülönítve tartjuk az anyakecskékről, így sem a tejnek, sem a sajtoknak nem lesz kellemetlen szaga vagy íze. Ennyit dióhéjban a tartásról.


A kecskehús nálunk még mindig méltatlanul kevés figyelmet kap, és általában álá van becsülve. Pedig a közhiedelemmel ellentétben a kecskehús nem kellemetlen szagú vagy ízű. Sőt, éppen ellenkezőleg. Igen ízletes. Az ezzel kapcsolatos tévhit talán abból adódik, hogy ahol ivarérett bakkecske van, ott bizony van egy tipikus - és sokak számára szúrós, zavaró - szag. Aki érzett már ilyet, tudja miről beszélek. A kecske húsa igen értékes; hasonlóan vadhúshoz, csekély mennyiségű zsírt tartalmaz. Szemben a sertés átlagos 22%-os zsírtartalmával, a kecskehúsé csupán 3%.
„A kecskehús soványságának az oka, hogy faggyúját nem az izomkötegek közé és a bőr alatti kötőszövetekbe rakja, mint a juh, sertés és húsmarhák, hanem a hasüregbe és a vesék körül halmozza fel.” (Idézet a Kecsketenyésztés c. könyvből.)
Sokféleképpen elkészíthető. Az viszont igaz, hogy van egy jellegzetes, kissé édeskés íze - de melyik húsnak nincsen rá jellemző íze?
 Ami a kecskék korát illeti, a bakok jellemzően akár már 2-4 hónapos korukban ivaréretté válhatnak, ezért ha a hústermelés a cél, akkor érdemes minél korábban ivartalanítani őket, vagy ha csak később - amikor már ivarérett az állat - kerül rá sor, akkor legalább 2 hónapot várni kell a tervezett vágás előtt.
Azok az éttermek, amelyek már felismerték a a kecskehús értékét, elsősorban a fiatal állatok (gida, tejesgida) húsát részesítik előnyben, ami bár zsengébb, de a hús kitermelési aránya nem túl jó, és fennállhat az a veszély, hogy estleg már ivarérett de még nem ivartalanított állat húsát sikerül beszerezniük. (Ami az arra érzékenyek számára észrevehető.)
A megnevezés: a még nem ivarérett hím állatot hívjuk gidának, a nőstényt gödölyének, az ivarérett hím kecske a bak (még ha csak 3-4 hónapos is), s az ivartalanított hím kecske a caff.

Az egyik portugál szakánykönyvemben Olleboma azt írja a kecskehúsról, hogy 2 hónapos korig a gidahús viszkózus, nem túl határozott ízzel, de a világos színe és a puhasága miatt nagyon kedvelt. 4 hónapos korig már kezd határozottabbá válni az íze, de tökéletes csak 6-8 hónapos kor körül lesz, nem mellesleg az ebben a korban lévő állatok húsából készülnek a legjobb ételek.
Az utóbbival én csak egyetérteni tudok, az előbbiekhez tapasztalat híján még nem tudok hozzászólni.


Azok számára, akiknek e bejegyzést olvasván ellenérzésük támad, hadd mutassak valamit. Néhány éve, tavasszal a kiscsibék mellé vettünk néhány tojótyúkot is, mert jó dolognak találtuk, ha azonnal lesz házi tojásunk is. Letojt tyúkként hirdették őket, talán 550 Ft volt darabjuk. Az ígértnél korábban hozták meg őket, de még nem készültünk elő fedett ládával, amiben a tyúkudvarba vihettük volna őket. A házaspár, aki hozta őket, azt mondták, hogy ne aggódjak, mert nem mennek sehová - mármint a tyúkok. És tényleg. A legnagyobb megrökönyödésemre azok a szerencsétlen állatok, meg sem mozdultak ahogy kikerültek a szállítódobozból, nemhogy elrepültek vagy elszaladtak volna.

Akkor tudatosult bennem, hogy ezek a szerencsétlenek a ketreces tartású, napfényt soha nem látott kiselejtezett tojók. Háromból egyébként szinte azonnal kiesett egy-egy tojás. Igen, igen ezek azok a bizonyos HU3-mal kezdődő kódú, legolcsóbb tojások az üzletekből - amiből én már hosszú évek óta nem vásárolok, hanem inkább nem eszem tojást. A legolcsóbbak...de milyen áron?!?


Feltételezem, hogy a fenti képről még olyanok is meg tudják állapítani, hogy melyik az úgynevezett letojt tyúk és melyik a nem letojt, akik még sosem láttak élő tyúkot. Ugye?
 
 
Száz szónak is egy a vége: én a magam részéről, ha már egyszer eszem húst, akkor inkább fogyasztok olyat, amit jó körülmények között tartottak, mint az „embertelen” körülmények között tartottat. És ez nem csak minőségi, hanem elvi kérdés is. 


A végére pedig egy portugál receptötlet kecskehúsra: Jardineira de cabrito - kertészné módra készült kecskehús (recept a képre kattintva érhető el)

http://www.selectfood.hu/2010/11/jardineira-de-borrego-barany-kerteszne.html#.VM5bgbl0yP8

recept kecskehúsra
 

2014-12-18

Karácsonyi receptajánló (2 új recepttel)

 
Új receptek az egyszerűség és nagyszerűség jegyében. Nemcsak karácsonyra.


Szilvával és fokhagymával sült kacsacombok, sült almás burgonyapürével
recept a 100 fok blogon


Filhós do Natal - portugál karácsonyi fánkok  
recept a Dinig Guide-on


 És mivel jelenleg a legkeresettebb receptek itt a blogon a portugál karácsonyi receptek, íme még néhány ötlet az alkalomra: