2011-10-30

Oriental style noodles



A napokban valami ázsiai ízvilágra vágytam, amihez szerettem volna felhasználni az idei utolsó zöldborsótermést is. Jobb nevet nemigen tudtam kitalálni rá, mert a hozzávalók terén teljesen kötetlen, hús sem feltétlenül kell bele, mindenki azt tehet bele, amit csak szeretne, és a rendelkezésére áll. 
Ezt a tésztát első alkalommal próbáltam ki, de azóta már be is szereztem egy újabb zacskóval. A mennyiségét tekintve 2 személyre szól a zacskón lévő ajánlás, de ennyi zöldséggel és a hússal, négy személyre bőven elegendő.


Hozzávalók
4 személyre

1 db (egész) csirkemell felcsíkozva
mogyoróolaj
kb. 200 g zöldborsó héjában
2-3 szál sárgarépa apróra vagy vékony csíkokra vágva
2 közepes fej vöröshagyma félhold alakú darabokra vágva
frissen őrölt szecsuáni bors
(tengeri só)
sötét szójaszósz
250 g noodles tészta (durumbúza)
2-3 dl víz
ázsiai citromfű, chili - opcionális

zöld hagyma


Elkészítés

1 Wokban, egy kevés mogyoróolajon pirítsuk meg a gyengén megsózott csirkemellcsíkokat, majd tegyük félre.
2 Öntsünk a wokba ismét egy kis mogyoróolajat, pároljuk át közepesen a vöröshagymát. Adjuk hozzá a sárgarépát, pár perc után pedig a zöldborsót is. Ha használunk ázsiai citromfüvet is, akkor az összelapítva most tegyük a zöldségekhez. Pároljuk a zöldségeket roppanósra.
3 Keverjük hozzá a tésztát, öntsük fel 2-3 dl vízzel. (a tészta felhasználási utasítása szerint 2 dl víz elegendő, de nekem utólag kellett még hozzá öntenem 1 dl-t)
Ha elég nagy a wok, akkor dobva-rázva készítsük az ételt, ha kisebb, akkor időnként forgassuk át.
4 A tészta néhány perc alatt meg is fő, utána öntsünk rá ízlés szerint szójaszószt, ízesítsük szecsuáni borssal, esteleg sóval, de ne feledjük, hogy a szójaszósz már eleve eléggé sós.

Tálaláskor reszeljük meg sárgarépával és szórjuk meg valamilyen zöld hagymával. (metélőhagyma, téli sarjadékhagyma, vékony szál újhagyma)


Tipp: algával, egyéb zöldséggel, pl. blansírozott brokkolival, levelesekkel, szója- vagy mungóbabcsírával is dúsíthatjuk még az ételt.

2011-10-23

Brownie pirított mogyoróval és aszalt áfonyával




Bizonyára a legtöbb konyhatündérnek már van egy jól bevált receptje brownie-ra. Akinek még sincs, annak ajánlom a figyelmébe az alábbi receptet, én így készítem. Igazság szerint csak úgy szemre teszem bele a hozzávalókat, de a leírás kedvéért most mindent szorgalmasan le is méregettem. Pont olyan lett, mint amilyennek vártam.


Hozzávalók

400 g étcsokoládé (70%-os bio, Müller)
100 g pirított és durvára tört török mogyoró
7 db tojás (270 g)
125 g olvasztott vaj
125 g nádcukor
1-2 rúd vanília kikapart belseje
120 g sima búzaliszttel (1050-es) elkevert 3 g sütőpor
2 dl sovány tej
2 dl  zsírszegény tejszín
1 maréknyi aszalt vörös áfonya


Elkészítés

1 Gépi habverővel keverjük össze a cukrot és a vajat, egyesével adjuk hozzá a tojásokat, vaníliát, olvasztott csokoládét, tejet és a tejszínt.
2 Lyukas fakanállal keverjük a masszához csomómentesen a sütőporos lisztet. (ha kell, a habverővel csomómentesíthetjük)
3 Keverjük hozzá az aszalt áfonyát és a tört mogyorót, majd egy 16×28 cm-es, kivajazott-lisztezett tepsiben egyenletesen simítsuk el.
4 30-35 perc alatt 175°-on, a sütő középső rácsán süssük készre a brownie-t.


Tipp: Török mogyorót és aszalt áfonyát bátran helyettesítsük más gyümölcsökkel, de akár el is hagyhatóak.
Vaníliafagylalttal még jobb!

2011-10-20

Papírban sült mediterrán tengeri hal


Rövid időn belül másodjára készítettem ezt az isteni sült halat. Számunkra máris egy jól bevált visszatérő recept lett. Nem kell vele sokat bíbelődni, csak összecsomagolni és betenni a sütőbe. Újjabb bizonyíték arra, hogy az egészséges étel bizony finom is. De vajon miért hiszik sokan ennek az ellentétjét?!


Hozzávalók

fehér húsú egész hal ízlés szerint, pl. tengeri süllő, aranydurbincs vagy pisztráng
nagy csokor bazsalikom (pici levelű)
fekete olajbogyó (2 maréknyi)
nem túl lédús, érett paradicsom felaprítva (7-8 normál méret)
vöröshagyma felszeletelve (4 db kicsi)
pár gerezd fokhagyma felszeletelve (3 nagy gerezd)
löttyintésnyi olívaolaj és balzsamecet
tengeri só, frissen őrölt színes bors

sok sütőpapír


Elkészítés

A halat vagy halakat kívül-belül sózzuk, s borsozzuk meg. A többi hozzávalót a bazsalikom kivételével keverjük össze egy tálban.
Tépjünk le egy hosszú, kb. 1 m-es sütőpapírt a tekercsről, hajtsuk félbe, tegyük egy sütőtálba. A hagymás keverék egy részét tegyük a papírra, erre fektessünk bazsalikomot, majd a halat, aminek a belső üregébe is tegyünk a bazsalikomból.
Öntsük a tetejére a maradék hagymás keveréket, tegyük rá a többi bazsalikomot, végül zárjuk jól be a halat a papírba úgy, hogy sülés közben ne tudjon kiszállni belőle a gőz.
200°-os sütőben süssük készre. (Nagy hal esetében ez 1-1,5 órát is igénybe vehet.)

Köretjavaslat: zöldséges rizs


Tipp: Ha éppen nincs paradicsomszezon, akkor paradicsomszósszal vagy házi ketchuppal váltsuk ki.

2011-10-18

Sütőtökös-libamelles egytál


Jamie Oliver ihlette fantasztikus egytálétel. Már régóta gondolkodtam valami ilyesmin, de vagy a sütőtök, vagy liba-/kacsamell hiánya miatt hiúsult meg ez a tervem. Most viszont sütőtökszezon van, hagymám és rucolám van még a fólia alatt, az articsókát a rimini nagypiacon sikerült beszereznem, a fehér balzsamecetre pedig ugyancsak Riminiben, egy bioboltban tettem szert.

Mindenkinek melegen ajánlom az elkészítését, őrületesen finom!


Hozzávalók
kb. 4 személyre

600 g sütőtök
400 g burgonya
4 db articsóka szíve - opcionális
kumquatos vagy sima tengeri
35 g méz
2 ek frissen facsart citromlé
fekete chili

1 db  bőrös libamellfilé (vagy kacsamellfilé)
tört rózsabors
(tengeri só)

rucola, téli sarjadékhagyma vagy snidling ízlés szerint
frissen őrölt színes bors
löttyintésnyi sötét szójaszósz
fehér balzsamecet (spray)


Elkészítés

1 A sütőtököt és a burgonyát hámozzuk meg és vagdaljuk fel nagyjából egyforma méretű kockákra. Keverjük hozzá a feldarabolt articsókát is, adjuk hozzá a mézet, citromlevet, sót és chilit, majd keverjük jól össze az egészet. Tegyük egy tepsibe és 200°-os sütőben süssük puhára. (Ha nem szeretnénk, hogy a sütőtök szétmálljon, akkor azt csak később tegyük a tepsibe.)
A libamellet borsozzuk és sózzuk meg egy kissé, majd - először a bőrös oldalával lefelé - egy serpenyőben süssük át ízlésünknek megfelelően. Miután megsült, vágjuk le róla a bőrt és szeleteljük vékony csíkokra.
3 A sült sütőtökös burgonyához keverjük a libamellcsíkokat, a zöld szárával együtt finomra aprított hagymát és rucolát.
Locsoljuk meg egy kis szójaszósszal, keverjük össze az egészet.

Tálaláskor őröljünk rá színes borsot, és permetezzük le egy kevés fehér balzsamecettel.

Tárkonyos tejszínes nyúlleves pak choi-jal


Ez a leves jó felhasználási alternatíva a nyúlfilézésből visszamaradt csontos részekre, tárkonnyal, ginsenggel és pak choi-jal ízesítve. Férjem csak finom levesként emlegeti. Ennyi elég is, nem?


Hozzávalók

800 g csontos nyúlaprólék (nyak, kifilézett gerinc, borda) vagy más fehér hús, de olyankor jóval kisebb súly elegendő
10-12 szem zöld bors
2 nagy gerezd fokhagyma
1 közepes méretű vöröshagyma
2 ek szárított ginsengszeletek
friss vagy szárított tárkony
tengeri só
hideg víz
kb. 2 db 20 cm-es pak choi vagy bok choi leveleire szedve, vastagabb szárrészek durvára darabolva
2 dl 12%-os tejszín

7 l-es fazékban főztem

Elkészítés

Rakjuk fel főni a nyúlaprólékot az egész vöröshagymával, fokhagymával, borssal, ginsenggel és valamennyi tárkonnyal. Adjunk hozzá egy kis sót is, öntsük fel hideg vízzel, majd főzzük puhára a csontos húst.
Tegyük a levesbe a pak choi-ok feldarabolt szárait, majd ha azok közepesen átfőttek, akkor a leveleit is. Miután megfőttek a zöldek is, öntsük fel a tejszínnel, és ha kell, adjunk még hozzá tárkonyt, (esetleg sót) végül forraljuk össze.

Tálalás előtt fejtsük le egy villával a húst a csontokról.

Tipp: Pak choi / bok choi helyett más zöldet, mángoldot, spenótot is tehetünk a levesbe, de ennek a kínai zöldségfélének a jellegzetes íze különösen finommá és egyedivé varázsolja az ételt.

2011-10-03

Gasztrobloggerek vacsorája a New York Salon Fine Dining étteremben

Az elmúlt héten abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részese lehettem a New York Salon Fine Dining étteremben rendezett gasztrobloggerek kényeztető vacsorájának.

A Salon étterem Budapesten az Erzsébet körúton, a csodaszép New York Palotában található. A New York Kávéházzal és a Mélyvíz étteremmel egy légtérben, de mégis elszeparálva helyezkedik el. Utcáról nyíló külön bejáraton, vagy a Kávéházon keresztül közelíthető meg. Saját konyhával, exkluzív séffel és személyzettel rendelkező, 30 vendég fogadására alkalmas első osztályú étterem.

Maga az épület lenyűgöző, a Nagykörút egyik legimpozánsabb látványossága. Az olasz reneszánszra támaszkodó, de alapvetően az eklektikus stíluselemeket hangsúlyozó terveket a kor ünnepelt építésze, Hauszmann Alajos készítette. Ünnepélyes megnyitójára 1894. október 23-án került sor, amire tódult az akkori irodalmi és művészvilág színe-java. Létrejöttek a művészasztalok, később a Kávéház lett az irók es újsagírók „Otthon Kör”-e, majd a kor legnivósabb irodalmi folyóiratanak, a „Nyugat”-nak is hamarosan ide került a szerkesztősege. Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső itt vetették papírra első írásaikat.

A Kávéház megsínylette az első és a második világháborút, majd 1954-ben újranyitották Hungária néven, de nem az eredeti fényében.

2001 februárjában az olasz Boscolo csoport vállalta át a legendás épület újjáépítését, 2006 tavaszától a New York Kávéház és a Palota régi pompájában nyitotta újra kapuit.
A Salon étterem 2009 tavaszától várja vendégeit, Wolf András főszakáccsal, aki igazi gyöngyszem a szakácsok között.



Az étteremből természetesen a zongoraszó sem hiányozhat

A vacsorán résztvevő gasztrobloggerek: Kriszti, Mirelle, Horász, továbbá Székes Orsolya, a Kávai Design munkatársa, és a meghívóink: Horváth Eszter, a Sensation 360 Kommunikációs Kft. munkatársa, és Szabó Csaba, a New York Kávéház és a Salon étterem Food&Beverage igazgatója is megtiszteltek bennünket a társaságukkal. A szívélyes fogadtatás után pezsgővel és frissen facsart narancslével kínáltak bennünket. Az étterem közepén lévő kerek asztal a számunkra volt előkészítve, névre (vagyis blognévre) szóló ülésrenddel. Nagyon imponáló volt. Az ételeket az elfogyasztás után, különféle szempontok; kreativitás, szín, íz szerint pontoztuk, és elöljáróban annyit el is árulhatok, hogy nálam a maximális pontszámok mellett, több csillagos tízes is helyet kapott.

Wolf András és csapata egy ötfogásos menüvel, és a hozzájuk illő borokkal várt minket. Utóbbiról sajnos nem tudok véleményt formálni - mivel autóval érkeztem -, csak narancslevet és ásványvizet fogyasztottam.



A konyhának saját péksége van, így a vacsora házi kenyérválogatással, zelleres grissinivel, szalonnás és sajtos pogácsával indult. A kenyerekhez sókülönlegességeket és fűszervajakat; chiliset, szardellásat kóstolhattunk. Minden nagyon ízlett, amit megkóstoltam, csupán a szalonnás pogácsát találtam egy kissé sósnak. 

Aprónak tűnő, de lényeges figyelmesség, hogy a menüsor megkezdése előtt esetleges ételallergiáról vagy ételintoleranciáról is meg lettünk kérdezve.


Az előételel előtt kaptunk egy elbűvölő falatkát (amuse-bouche-t) zöldborsópürével, francia fojtott galambmellfilével.





Az első előétel egy illatos jázminos libamájbonbon volt zöldalma-zselével. Az bonbonok a zselén ültek, amiből az egyiknek a belsejébe is volt töltve, a másik pattogatott kukoricába volt forgatva, a tányér díszei a jázminvirágok voltak. Virágos ételekkel engem könnyen le lehet venni a lábamról, így rögtön a vacsora elején sikerült is elkápráztatnia a Séf úrnak. A jázmin íze érezhető, de nem tolakodó volt, határozottan jól kiegészítette a zamatos, nyers zöld almából előállított zselé. A bonbonok lágyan olvadtak a szájban.
Csak azért nem fogyott el teljesen a tányéromról, mert igen érzékeny a gyomrom a májas ételekre, de ennek ellenére nagyon szeretem őket, és nagy kár lett volna kihagyni.

A többiekkel arra jutottunk, hogy jó lett volna mellé valamilyen kis kréker, ezenfelül én egy nagyon enyhe keserű ízt éreztem benne, ami nem kívánkozott oda.


A második előétel egy borsóeszencia volt folyami rákkal és édesköménnyel, melyben a rák háromféleképpen is megjelent. Maga az étel felszolgálása nagyon tetszetős volt, gyönyörű mélytányérban érkezett az asztalra, de a leve nélkül. Azzal külön, kis kancsókból öntötték fel a levesbetétet. Látni lehetett, ahogy a leves megtelik az ízekkel, színekkel.

Zseniális volt minden tekintetben, nálam ez vitte a prímet. Az édesköménytől tartottam ugyan egy kicsit, mert azon ritka zöldségek egyike, amit nem szeretek, de nem volt túlzottan érezhető az íze, a zöldborsó és a rák domináltak benne.

Az első főételünk egy fantasztikus harcsafilé volt kolbászos lecsóval. Mint megtudtuk az étterem mindig 14-20 kg közötti egész harcsát vásárol, és maguk dolgozzák fel. A hal egyszerűen natúran lett párolva, kellemes sósságát a rászórt apróra vagdalt pirított szalonnától kapta. Az én ízlésemet így tökéletesen kielégítette.

A lecsó - mint a képen is látszik - egyáltalán nem lecsónak nézett ki. De csak ránézésre, hiszen pont ez volt vele a cél. A molekuláris konyhához hűen, az alapanyagok külön-külön, püré formában kerültek a tányérra: fokhagyma, paprika, paradicsom, vöröshagyma és burgonya. Külön-külön megkóstolva jól felismerhetőek voltak az ízek, egybehúzva pedig a szájban érezhető volt a jól ismert lecsóíz. Tökéletes harmónia, fantasztikus fogás!


A húsos főétel borjú volt kívül-belül: steak, vese és láb. A steak omlós, puha, fenséges volt, úgy mint a vele tálalt habos karalábéfőzelék is. A veseszeletkék sárgarépapürén érkeztek - az utóbbi egy kicsit ki volt hűlve -, finom volt. A kedvencem erről a tányérról a tormasalátára (apró hajtásokra) ültetett borjúláb volt. Puha, kicsit sem rágós, amolyan „szívesen ennék még belőle”. Persze nem akkor, hanem egy másik alkalommal, mert akkorra már bizony éppen jól is laktam.


A fődesszert előtt kaptunk egy újabb kedvességet: rózsamousse-t pisztáciás fehér csokoládéval. Megint virág, ezt is imádtam, mennyei volt! A borsóeszencia mellett ez lett a másik kedvencem.







Az utolsó fogásként ki-ki a választása szerint lúdlábtortát vagy kapros-túrós lepényt kóstolhatott. Én a csokis desszerttel szerettem volna zárni az estét. Ismét egy csodásan megalkotott fogás került elém, nem túl édes csokoládé, kellemesen savanykás meggyel. Pont olyan volt amilyennek vártam az előző fogások után, megint csak csillagos tízes.


Extra desszertként került még az asztalra az étterem kézműves bonbonjaiból, de ezekből én már tényleg nem tudtam fogyasztani, nagyon jóllaktam. A többiek különleges párlatokat fogyasztottak a menüsor végén. Az étterem kínálatában megtalálhatóak többek között olyan különlegességek, mint a cékla-, sárgarépa- vagy spárgapárlat, a bodza- vagy birspálinka.

Búcsúzóul mindnyájan kaptunk egy-egy doboz bonbont, így végül meg tudtam őket kóstolni én is. Ízlettek is nagyon!


Első osztályú vacsorában volt részem, a csodálatos helyhez, a hangulathoz, az érzéshez méltóan. A Séf úr folyamatosan megjelent az asztalunknál, bemutatta az ételeket, válaszolt a kérdéseinkre, miközben a konyhai munkát is felügyelte. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy amely alapanyagokat csak lehet, az étterem magyar termelőktől szerzi be, emellett hangsúlyt fektetnek a szezonális terményekre is. Emiatt évente kétszer változik az ételkínálat, van egy négy- és egy hétfogásos menüsor hússal és hallal, illetve egy négyfogásos vegeteriánus menüsor, a különféle fogásokhoz illő borokkal - a vendég kívánsága szerint. Természetesen ezeken kívül az étlapról is választhatóak az ételek, teljes terjedelmében innen letölthető.

A kiszolgálás is minden tekintetben kifogástalan volt, kedves, figyelmes és jól képzett csapattal.

A Salon étterem egy élmény, nem lehet kihagyni. De vigyázat, mert könnyen rabul ejt a varázsa!


A profi ételfotókat az étterem bocsátotta a rendelkezésemre.